mujeres címkéhez tartozó bejegyzések

Korának megfelelően öltözködjön

Jaj már, jönnek mindig ezzel a korunknak megfelelően öltözködni kérdéssel! Elnézést, de ez is annyira magyar dolog, olyan kirekesztő. Megszabja, mit, mikor, hogyan – méghozzá miliméter pontossággal. Pl. 40 után semmi mini, semmi vörös rúzs. Megjegyzem, olyanok is a magyar középkorú nők! (tisztelet a kevés kivételnek.) Ebbe savanyodnak bele, ebbe az igazodásba. Mondjuk már 30 évesen elszürkülnek, hála az anyaság (na ez is egy előírásokkal teli, hosszú fejezete az életünknek, a légi-irányítási regulák ehhez képest kismiskák) áldásos hatásainak, aztán a többség úgymarad. Gondolom azért, mert attól kezdve, hogy gyereked születik, olyan szinten kiszolgáltatottá és sebezhetővé válsz, hogy nem engedheted meg magadnak azt az érzelmi plusz tehert, amit a kiközösítés, el nem fogadás réme jelent. Mert nem ok nélkül él ez a horda reflex tovább.

Ha szerencséje van, kap egy-két motiváló tekintetet, amelyek segítenek a túlélésben, de a nagy átlag persze nem kap, ők leszek majd lelkes olvasói a “jó vagyok én így is”, “fogadd el magad” női magazin cikkeknek, amelyek a kétségtelen igazságtartalmon túl inkább önigazolást erősítik. Ők méregetnek gyanakvó irigységgel minden nem “olyat”, boszorkányságot sejtenek (ez régen komoly is volt, Báthory Erzsébet esetében végzetesnek bizonyult, igaz, főrangú asszonyként őt legalább nem égették meg); mindenesetre csak rossz nő lehet az ilyen. (Vagy: “könnyű neki nincs családja, de milyen magányos is ünnepnapokon  -azon a kb. 7 darabon.)

Mondjuk nők generációi nőttek fel úgy, hogy “mindent a maga idejében”. (Mi az a minden? És a maga? Mely időről van szó?) Néhány évtizeddel korábban még voltak olyan falvak, ahol pl. egy özvegyasszony nem hordhatott, csak feketét meg más sötét színeket. Mármint ha “öreg volt”, mondjuk elmúlt 50 éves:)

48 éves vagyok, és pl. a Szputnyikból, meg a Zarából, meg Szép Szidóinától öltözködöm, ahelyett, hogy a Martha Mayben vagy a Tranzit Outletben (van még ilyen?) keresnék ruhát, egyébként meg most készül az egyedi fakeretes napszemüvegem (igen, megrendeltem végül…). Vörösre festem az ajkamat és a körmeimet, érzéki táncban akarok profi szintre eljutni, pedig a patchwork illendőbb volna (anyósom nyomatékosan mesélte, hogy fiatal asszonyk is, szép és hasznos időtöltés – feltételezem, hogy egy családos nő – sőt, egyáltalán nő – szabadidejében is helyes, ha hasznossá teszi magát). Nyelvet tanulok (jellemzően majd’ mindig én vagyok a legidősebb a csoportban), méghozzá azért, mert a jövőmet illetően elengedhetetlennek tartom annak ismeretét. Szépnek találom a testem (most rejtsem el, amikor végre szeretem?!), 50 kg alatt van a súlyom közel 170 cm magassággal (tangócipőben ezt meghaladom) és az arcm sem csúnya. Hosszú hajam van, persze egy helyes kis rövid frizura, mert 40 felett mondjunk búcsút a hosszú hajnak. Újhullámos kávézókba járok, nem készítek rántott húst, inkább elmegyek felfedezni a hetedik kerületben valami új helyet, Instagrammra lődözök fényképeket. Nem őrködöm a lányom “erkölcsei” felett, és megértem, hogy a fiam nem hajlandó olyan egyetemre menni, ahol valami unalmas, ámde kényelmes megélhetést kínáló végzettséget szerezhet. Egyebet most nem is írok inkább le.

Nem is tudnak mit kezdeni velem; jellemző, hogy inkább fiatalabbnak gondolnak. (Nem, még nem plasztikáztattam.)

Most direkt nem teszek fel képeket, hogy bizonyítsak, aki nem hiszi járjon utána!

8 hozzászólás

Kategória: Uncategorized