anyaság címkéhez tartozó bejegyzések

Ünneprontó poszt

Jelképesen szitává lövöm azt, aki még egyszer elkezd azon olvadozni, hogy ez a Katalin hercegnő micsoda egy anyuka és NŐ!
Egyik kretén rokonom, kirakott a Facebookra egy tudósítást (attól tartok BBC, de akkor egy világ omlik össze bennem), magam sem értem miért, de rákattintok – pedig sikítófrászt kapok az angol királyi családtól – és látom, feltárul benne egy ajtó, amelyen kilép a hercegnő egy újszülött babával a karján és a két kommentátor (egy férfi meg egy nő) sipítozva lelkendeznek, hogy ez már döfi, csak néhány órája szült, de nem látszik ám rajta – így kell kinézni kérem! Ti, mezei anyukák, akikből 9 óra oxitocinos gyorsító után kinyomták a babát, görcsök alatt könyékig kotorásztak bennetek, felszíjazott lábbal toltatok, miután vajúdás alatt max. az oldalatokra fordulhattatok, és lebasztak benneteket mindenért (Csipike), avagy jött, mint a gyorsvonat, de az oxitocin akkor is kellett – szét is szakadt a méhszájad (Mucus), kinyomkodott placenta, szétvagdalt, majd összetoldozott gát (ha peched van, méhszáj is) – ti nem járkáltok mosolyogva, mert a vérveszteségtől alig álltok a lábatokon még másnap is. Szemeitek alatt karikák, a hajatok összetapadva – már ami megmaradt még, szátok kiszáradt, szemeitek megtörtek, a klotyóra alig bírtok még másnap is kimenni.

Na most megkaptátok a példaképet, mint átlagnő az anorexiás modell kislányokat! Jól készüljetek fel, mert eddig is beszóltak nektek, hogy ne hagyjátok magatokat el (vö. a terhesség nem betegség), de most már fittnek és szépnek is kell lennetek, ha szorult belétek némi önbecsülés. Már hallom, hogy felhördülnek, hogy ugyan kérem, rémeket látok; de nem hinném. Mert ááá, nem kívánjuk, hogy lányaink modell vékonyságúak legyenek, a középkorú nők plasztikáztassanak, de elég csak a bezzeg, és máris megvan a manipuláció, amely pillanatok alatt elvárássá terebélyesedik.

Mondjuk nem lesz kéznél fodrász, sminkes, eleve odafigyelést és empátiát sem fogtok kapni szülés alatt, ami máris hatalmas mínusz, durva személyzet vesz majd körül. A kórházból hazatérve nem sok segítségetek lesz a baba ellátásában. Feltételezem, a hercegnő komplikáció nélkül, sőt, kimondottan könnyen szült, de ez mostantól elvárás lesz, és nagyon sokan erejükön felül próbálnak majd megfelelni.

Végiggondolhatta volna Katalin. Mert ahogy a kék eljegyzési ruháját, hát ez is utánozni fogják majd, nyilván csekélyke sikerrel, és majd eggyel több okuk az inkompetencia érzésre, mert amúgy is ekézik ezerrel a kismamákat.

12 hozzászólás

Kategória: Uncategorized

40 felett szülni

Van ez a cikk a sztorionlájnon, ahol Jaksity Kata kiakad azon, hogy meg akarják szabni a nőknek, mikor szüljenek (főleg, ha első babáról van szó). Épp a sztorionlájn – a nőket helyükön tartók egyik vezérharsonája – hahaha!
Igen, ez egy elég sajátságos dolog: szüljél, mert neked az a hivatásod, attól lesz tejes az életed, az hozza el a kiegyensúlyozottságot – hiába, a nő erre van teremtve! Meg aztán fogy a nemzet is, meg nem lesz elég alattvaló/ágyútöltelék/éhbérért robotoló – tetszés szerint aláhúzható akár több opció is. És akkor erre, hogy valaki a harmadikat szüli, nekiesnek, hivatalos és közösségi média egyaránt, hogy igen, szüljön, de nem ám amikor neki jó, hanem mi majd megmondjuk, mikor. Mer’ minden életkornak megvan a maga szerepe! (Például 20-as éveid elején “tombold ki magad”, mert aztán már könnyen megkapod, hogy túl vagy a bulizós korszakon, és nem illik. Hány évet is szán egy megmerevedett társadalom az önfeledtségre? Hármat? Négyet?) Mondjuk én még nem jöttem rá, hogy egy 40 éves nőnek mi az úgynevezett életkornak megfelelő feladata, mert azért unokák gondozását különös volna számon kérni rajtuk. (Amelyet egyébként nyugdíjasok esetében is felháborító tolakodásnak tartok.)
Gyanús, hogy arról van itt szó, hogy ha későbbi életkorban egy megerősödött önbizalmú, szilárd – esetleg nem a hivataloséval megegyező – értékrendet képvisel, sikereket elért, önálló és horribile! anyagilag független nő szül, akkor annak a gyermeke is nagy valószínűséggel autonóm, kritikus, nyitott szemmel élő, kezdeményező emberré válik, és ilyenek azért nem kellenének mégsem.
Én 29 évesen szültem az elsőt, eléggé túlkorosnak számítva ezzel a szülészeten. Emlékszem rögtön megindult a kontroll gépezet: mindenki jobban tudott mindent, hülye voltam, határozatlan, szerencsétlen, elhagytam magam – mindenki tőlem akarta megvédeni a saját gyerekem. Belegondolok, hogy ennek a sok károgónak mennyivel nehezebb dolga lenne most!
Szóval kilóg a lóláb: elsősorban könnyen befolyásolható, mozgósítható tömegekre van a hatalomnak szüksége, és az anyákat is legszívesebben ehhez a szemponthoz választanák ki. (Vö. szelekció.) A szülést persze nem tilthatják meg, így nyilvános fórumokon (néhány “tudóst” is csatasorba állítva ) osztják az észt, hogy mennyi kockázattal jár, és micsoda következményei vannak ennek a mérhetetlen önzésnek, vagy mindenféle ostoba kedvezménnyel próbálják korai szülésre rávenni a nőket. És aztán próbálják a fekete-fehér statisztikákat megmagyarázni.

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

“Elmúlott már az az idő, nem rég voltál apró kis csecsemő”

A fiam a mai nappal immár nagykorúvá vált – istenem, bele se mertem gondolni, hogy egyszer ez is bekövetkezik, de tényleg hamarabb, mint hittem. Úgyhogy ma karácsonyi készülődés helyett tortát sütök, mert vészesen fogy a pénzem és közelítek a buenos airesi tartalék összeghez (basszus, ez a karácsony csak úgy szívja le a számlám), pedig dizájn tortát akartam rendelni innen. Úgyhogy megsütöttem a szokásos sűrű csokitortát – de jaj! – véletlenül réteslisztet használtam! Valamit még kitalálok a marcipánnal, talán még ki is fogom csicsázni ezüst színű (mérgező!) cukorkával… És konyakban párolt garnélás spagetti lesz még! Hozzá esetleg egy kis madársaláta. Bár nem kéne ennem, asszem felszedtem egy kilót:S

Viszont az isten ba…, ma lesz egy telefonos interjúm, konferencia hívásos, Angliából faggatnak. Úgyhogy mos jól be vagyok tojva – pont a fiam szülinapján. Na, 18 éve ezt sem hittem volna! Akkor különben is nagyon ment a szekér. Egész addig, amíg a szülőszobán (valamint azt követően rokonok és ismerősök hathatós közreműköde következtében) el nem veszítettem magam. Hát, ez is megérne egy külön posztot, de az első blogomon már értekeztem erről, nincs kedvem újra írni. A cuki anyukaságon – pontosabban anyaságon, mint fő identitáson és szolgálaton – már túlléptem. Na de talán ez a nap szerencsét hoz! (Pozsonyból semmi, kezdem feladni, ha kiválasztanak, már jelezték volna, hogy kezdjek készülni. Maximum abban reménykedhetek, hogy valaki helyett, ha visszamondja….

De akkor valami jó is: tegnap voltam az idei utolsó milongámon, és nagyon jól sikerült! 4 ember volt a cél, de hattal táncoltam (bár kettő nem annyira ér: fsz, a partnerem (egész normális volt) és a volt tanárom. Viszont a többi négy normális volt! Először egy svájci fiatalember, igen jól vezetett, így a bemelegítés megvolt. Aztán a fsz, aztán a múltkori dagadt vénember, most is erőszakosan vezetett, ha nem követtem, de sikerült ellazulnom, és Sergiora gondolnom, és így ő is elég normális volt. A milonga tandánál egy macis külsejű fickó cabeceozott (ő tényleg macis volt, rendes, és nem a nagy hasa miatt, mint a pénteki – aki egyébként ott volt most is a nagy pofával), az első szám élvezetes volt, de a következők nem annyira mentek. Utána ücsörögtem egy tandát, a következőnek is a végén érkezett a volt tanárom, és kért fel – gondolom megsajnált. Majd jött egy kis koresz – kezdő, de nálam szerintem előbbre jár, szerintem jól is táncolt, viszont nem jól vezetett, legalábbis nekem nehezemre esett követni. De aranyos volt ő is nagyon! Épp most járja be Európát, innen Csehországba megy. A végén pedig egy nagyon jó táncost sikerült kifognom! Olyan figurákat tudtam csinálni, hogy ihaj-csuhaj! Nem hitte el, hogy kezdő vagyok (szerintem tényleg nem tettette magát – mondjuk az is igaz, hogy a tangóban van a totál kezdő, és a kezdő (6 hónap – egy év tanulással a háta mögött). Ezt a fickót már láttam milongákon, vagyis igazi milongero, és ment vele a tánc! Juhéjjjjj!

Hozzászólás

december 19, 2013 · 11:33 de.