álláskere címkéhez tartozó bejegyzések

Összeomlás

Akkor tehát most. Mégsem úszom meg a gyászt. Érzem, ahogy foszlik rólam a varázs, kopik a ragyogás, nincs már az az energia.
Iszonyú sok munka, túlórák, ebédszünet majdnem soha, a semmi sem elég jó, a minimum, hogy kiköpöd a lelked. Pénteken éreztem, hogy szakad a húr, nem bírok ennyit, és még csak nem is kapok egy jó szót sem. Nem becsülnek meg, csak annyira, hogy paráznak, hogy esetleg felmondok.
Az állásinterjúm elcsesztem annál a cégnél, akitől BsAs-ben kerestek, pedig az első része jól sikerült, de hiába, mert kicsit elhúzódott, és annyira féltem, a lebukástól a mostani munkahelyemen, hogy egyszerűen felálltam. A kocsiban öltöztem át farmerbe meg topba. De ezen még tudtam nevetni… Másnap már nem bírtam. A városban már senki nem dolgozott, várt a fröccsöm a Pántlikában, de annyira hajtottak, hogy majd elsírtam magam, hogy elég, nem látjátok, hogy képtelenség ennyit dolgozni? És akkor ne hibázzak! Fasz kivan, komolyan mondom! Mindjárt meg is nézem az álláshirdetéseket.
Dodó is megeresztette játszmázó formáját, de vele kapcsolatban nincs kedvem semmit mondani. Telefonban még normális, azt itthon leosztotta Mucust (mondjuk joggal, ami disznóólat hagy maga körül) , aztán velem szórakozik. (Pardon, tinta roja én kötekedem!)

Aggaszt, hogy lassan két hete vérezgetek: hol elmúlik, hol megint. Most már napok óta hol megint van… :S

G, a BsAs-i taxis lovagom kétszer jelentkezett, és lökte a dumát. Gondolom minden női utasának:) Az elegáns cipőim, és a mosolyom (ezek szerint van), és mit csinálok. Annyira jól esett! Kit érdekel amúgy mit csinálok? Ja, húsvétkor Dodó családja körében is chateltünk, ez perverz gyönyörűség volt. (Az egyik sógornőm – önigazoló bajnok – tüntetően semmit nem kérdezett BsAs-ről.)

1 hozzászólás

Kategória: Uncategorized