állás keresés címkéhez tartozó bejegyzések

A szekér, ha nem is szalad

Az elmúlt mintegy négy hónap során négyen mondtak fel, 1 embertől pedig megváltak, de azt megelőzően is volt felmondás, meg kirúgás is, amiből látható, hogy nagy a fluktuáció. Most eszükbe jutott, hogy lehet, hogy én is,, úgyhogy a főnök kénytelen volt tudomásomra hozni, hogy nagyon jól végzem a munkám, nehéz ilyen embert találni, és hogy a külföldi tulajdonosnál kezdeményezte a béremelésem.
Mit ad isten,, pont arra az időszakra esett, amikor két állásinterjú is összejött, sőt az egyik helyen 3. körre is visszahívtak, ami konkrétan egy próba nap lenne, és már az első interjú ELŐTT (!) biztos voltam benne, hogy ez most meglesz. De én nem akarom 3. szabadnapom interjúzással tölteni. Helyesebben munkával, ugyanis a próbanap egész napot jelentene. Megijeszt ez a nagy alaposság, félek, hogy csalódnának bennem. És vannak olyan feladatok, amelyekre alkalmatlan vagyok.
Szóval péntek délelőtt irány a Filatori-dűlő, szépen esik – mi lesz a végre szépen belőttre sikeredett sérómmal? Hamarabb érkeztem, ülök hát picit az autóban, 9.54-kor kiszállok, és látom, hogy a bejáratnak hitt kapu nem az, ahova mennem kell, és látótávolságon belül nincs másik. Elindulok hát arra, amerre sejtem, hogy lennie kell. Az utcatábla szerint rossz helyen járok, azonban szerencsére meglátom a keresett címet. De jaj, a telepen belül még vagy 100 méter. Marimekko ernyőm véd egy kicsit az újra ráeredt esőtől, de a párától nem óv semmi. Szerencsére pontosan érkezem, épp csak az orrom tudom kifújni, már kísérnek is az irodába. Az ügyvezető szélesen és barátságosan mosolyog, jelen van a részleg vezető is, ő is szimpatikusnak tart, főleg pedig szakmailag kompetensnek. Ő mutatja később meg a cég részlegeit, mindenhol elismerően mosolyokat gyűjtök be, az egyik nem által az üveg falú teakonyhán kérésztől figyelni, hogy beszélgetünk.

Volt másfél órám a másik interjúig, úgyhogy beugrottam a Kolosy Ébresztőbe, hogy megreggelizzek. Nem értem, miért hájpolják a helyet, mert a kínálatuk teljesen átlagos, kommersz kávét adnak (nem is ittam belőle), állva kell fogyasztani, a dizájnja egy falatozóra emlékeztet. A csoki olyan forró volt, hogy vagy fél órát próbálkoztam vele, míg megtudtam inni, – így is leégette a nyelvem -, cserébe viszont nem kaptam hűsítő tejszínt.

Akkora dugó volt a városban aznap, hogy épp csak beestem a Tisztviselő Telepen található másik helyszínre – pont a bejáratnál sikerült találnom egy üres parkolóhelyet. Volt vonzó része az ajánlatnak, meg nem vonzó is – ez utóbbira a leendő főnök személye garancia volt. Szerintem a fizetést is sokallták, és nem lehettem túl szimpatikus sem nekik. Kimenet egy argentin karakterű fószer fixírozott.

Órákba telt, míg a Rákóczi útra vergődtem. A Barát utcai tánckellék boltban akartam balett gyakorló cipőt venni, de baszki, nem fogadtak el bankkártyát, úgyhogy mehettem pénzt felvenni. G-vel közben összecirkuszoltunk, meg kibékültünk, de addigra már olyan szar kedvem lett a levesbe ment szabadságról, hogy totál depresszióban feküdtem le. Azt azért eldőntöttem, hogy ha csak valami nagyon-nagyon attraktív ajánlatot nem tesznek elém, maradok októberig, amíg elutazom Bs As-be.

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Advent finis

Tegnap céges karácsonyi party volt, 3-ra értem haza. Nem rúgtam be, időben felébredtem, és megpucoltam a maradék két ablaktáblát, még futni is elmentem, viszont utána szunyókáltam, és attól fogva nem tértem magamhoz. Azért lemostam a nappali hatalmas ajtókeretét – szecessziós; kiemelkedő, illetve bevájt díszítésekkel ellátott asztalos munkűk, ráadásul vastag főfalban, ami kapualjnak is beillik, úgyhogy nem volt ez jelentéktelen tett este 8 óra magasságában (Viledát körömmel belenyomni az apró vájatokba – nesze neked vörös YSL körömlakk, mert a gumikesztyű sem védi meg az erodálódástól), utána még egy kis szolid vasalás is belefért. Szerencsére holnap nem dolgozom, mert Csipike születésnapja lévén szabadságot kértem.

A party a Symbolban irtó gagyi volt, szar kaja, ultra gáz zene, a tánctérben – ahol annyian voltak, mint a heringek – néhány részeg kollégámnak sikerült leönteni piával a Wildpastel ruhám (barom állatok), amit karácsonykor hordani szándékoztam (Itt egy kép a végén.) Kínos volt úgy tenni, mintha jól szórakoznék, pedig nem, undorítóan igénytelen volt minden, a nyilvánvalóan szar rozé bortól másnap megfájdult a fejem. Már eleve kínos volt fiatalok között rangidősnek lenni, meg nézni, hogy így mulat az eccerű ember, és ami nem tetszik a régimódi fapicsának. Végén az egyik jól lerészegedett kolléganőt levegőztettem, aki hírhedten buta – ehhez képest meglehetősen pontos képet festett a cég egyes jelenségeiről. Aztán szerencsére jött a felmentő sereg, indult vissza a dél-pesti járat, és útba ejtették Zuglót, így nem kellett taxit hívnom. Mindenesetre az ott látottak meggyőztek, hogy sürgősen tipliznem kell erről a helyről.

Amúgy a héten két nap is szabin voltam, és persze takarítottam, meg szerdán Dodóval az Arénában vásároltunk a pereputtyának ajándékokat, meg Mucusnak vettem a Calzedóniában egy combzoknit – vastag,, kötött, nagyon dögös! Na és ott rosszul lettem, elmentem még ugyan futni, de a kozmetikusnál sem lazultam le, úgyhogy hamar aludni tértem – valahogy G-vel is sikerült tudomásul vetetni, hogy most nincs chat. Csütörtökön megittam egy kávét a OneCup-ban, aztán átmentem a Flatlab-ba, onnan elgyalogoltam az Astoriáig, majd hazabuszoztam.

Pénteken is tök hideg volt, és tekintve, hogy a reptér gyakorlatilag egy prérin van, továbbá 8 percet kell gyalogolnom a terminálig, hát jól fel kell öltözzek, mert így is akkora szopás kiszállni reggelente a kocsiból. Szerencsére nem volt sok elintézetlen ügy ahhoz képest, hogy két napot nem voltam.

A karácsony az idegeimre fog megint menni, remélem G normális lesz és tartja majd a lelket bennem. Anyósnál ott lesz a szerencsétlen sógornőm, akinek a férje felcsinálta a kolléganőjét, majd szűkölve visszament a családjához, hiába volt a másik nőbe szerelmes -mert több, mint 2 éve tartott a viszony, és egy hozzá inkább méltó, izgalmasabb nő a szerető, mert sebaj; nem volt kérdés, hogy dobja. (Baszki, de ismerős szitu! Behányok tőle!) Nyilván kell neki a családos ember státusza, meg persze a 3 gyerek utáni adókedvezmény. Agyhalott sógornőm meg az én véleményemmel takarózva pityergett az anyósának, akit én tisztelek, és akinek – mint azt visszahallottam – nagyon rosszul esett, hogy azt mondtam, hogy a sógornőm hátán kapaszkodott fel a fia. Persze az eredeti kontextus az volt, hogy bizalmas beszélgetés keretében az ostoba sógornőm felhomályosítottam arról, hogy kizárólag ő volt (van) szopóágon a kölkök miatt, míg pasikám nyugodtan építgethette a karrierjét úgy, hogy ott volt a “szép” családja is, ráadásul a sógornőm besegített a munkába, ha úgy kívánta a férj. A geci sógornak simán megmondom a szemébe, de pont az édesanyját nem akartam volna ezzel megbántani. Persze felvállalom, de én is tudom, hogy ez egy anyának nyilván fáj, és igenis megkíméltem volna ettől. Erre ez az ostoba némber meg nem velem takarózik, ráadásul úgy, hogy kiragadja amit mondtam az eredeti közegből?! Na mindegy, visszajutott a történet anyósomhoz, aki elmesélte Csipikének, ő meg nekem. Hát baszki, innentől kezdve azt mondom, megérdemli, amit kapott! Inkább nem teszem hozzá az aki hülye kezdetű mondást. Hülyéje! Én ezt a lúzer tehenet ezennel megszűntetem! És íme nyilvános bejegyzésben szerepel, hogy járt – nem is óhajtok több szót pazarolni rá.

A faszsszópó férjére meg nem a megcsalás miatt vagyok mérges. Mondjuk először is egy kapaszkodó hólyag, tehát úgy kell neki, hogy kutyaszorítóban van. 😛 Hanem mert így bánt el a szeretőjével! Aki a társa volt. Az igazi. A hozzávaló. Aki inspirálta, aki általa lett több, és ő is több lett a másik által. Valódi kapcsolódás volt a legtöbb, ami két ember között történhet! De neki ez semmi! Szemrebbenés nélkül dobja. A csaj egyedül szülte meg a közös – közhely, de tényleg szerelemben fogant gyereküket (ez sem túl gyakori). Apellál a szerelmükre, a közös múltra, az őszinte érzésekre (“Most is mennek a Viber üzenetek”), de ez mind nem számít, mert neki inkább megéri a pocsolya, a megalkuvás, pár tízezer forintért! Hát használta kicsit; jó volt ennyi volt! Inkább visszamegy a sógornőmhöz, akivel kapcarongyként bánik! A sógornőm megérdemli, amit kapott, akkor is, ha ez áldozat hibáztatás. Szűköl, hogy visszakapja a férjét (“attól a szemét kurvától” – ez esetben természetesen a gyerekekkel takarózva, mert mindig  tart pajzsként maga előtt valakit. A szeretőt viszont szívből sajnálom. Szívesen megkeresném és beszélgetnék vele. Félek, hogy ő nagyon sérül. Ráadásul egyedül a kisbabával. Mondjuk ezt a g.puttonyt se sírja vissza. De hát épp én prédikálok vizet…

(Az a helyzet, hogy félek, sejt a patkány valamit, nehogy valahogy kiderítse az én ügyleteimet.)

2 hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Munkaerő piacozás

Lassan álláskereső bloggá válik az Express, mer’ már én  nem vagyok hajlandó szar helyen tölteni a napjaimat. Hiszek abban, hogy vannak normális munkahelyek. (Pl. olyanok, mint ahonnan kirúgtak.) Mer’ az utolsó időszakot leszámítva ideális hely volt.
Az önéletrajzom nyilván jó lehet, mert egyre másra hívnak interjúra, többen az álláskereső portálokon feltöltött anyagom alapján, olyan helyekrők, amelyeket meg sem pályáztam.  OK, sokan nem válaszolnak a pályázatomra, de azt nem tudom nem észre venni, hogy értékelik az eddigi munkatapasztalataimat. Úgyhogy ne fárasszanak senkit a 40 felett maradjon a fenekén az ember és örüljön, hogy van munkája dumával.
Tipliznék már a f..ba, mert most már konstans napi 10 órákat dolgozom, de minden héten van olyan, hogy simán több, mint 11-et, és az interjúk után látom már, hogy semmi pénzért, mert simán kérhetek egy csomó helyen többet. Mondjuk valaki meg épp kapkodja a levegőt, amikor mondóm, mennyi az annyi.

Több interjún is voltam, néhány megkeresést viszont elutasítottam, ha az bármely okból nem tetszett. Válogatós vagyok. Az 5 helyből kettő nem játszott a főnök miatt – kilométerekről felismerem azokat, akik szóba sem jöhetnek. Az egyik például  – túl azon, hogy nem vagyok hajlandó személyi asszisztenciára (értsd: ügyeletes bűnbaknak lenni, aki kitalálja a felettese gondolatait + gondoskodik” róla. (Úristen, el sem hittem volna, de még mindig nem halt ki ez a pátyolgatós nőt kereső fasz. Legyen otthon is anyapótlék, meg a munkában is. Brrr…!) Na ez a fószer az egész interjú alatt az általa kirúgott asszisztensét szidta. Amikor rákérdeztem, mi volt a probléma vele, közölte, hogy rá volt kattanva, nekem azonban pillanatokon belül kiderült, hogy a pasi nyomult, és a csaj vagy felmondott, vagy miután megsértődött a pasi, tényleg kirúgta a csajt,

A másik típus, ahonnan sikítva menekülök, az az, ahol a főnök folyamatosan kontroll alatt akarja tartani a beszélgetést, minden áron zavarba akar hozni, folyamatosa reagálása késztet. Minden gondoltatod kiforgatja – teszteli, mennyire megalapozott a véleményed, valójában keresi a gyenge pontod. Előadom a tűzről pattantat, de nem hiányzik, hogy naponta meg kelljen magam játszani – nem is tudnám.

Megkerestek jó munkákkal, de nem akartak 6 óra után fogadni, én meg nem tudok szabit kivenni. Nagyon tetszett volna, de buktam. Ha most itt nagyon beindul az állás üzlet, akkor bíz’ az lesz hogy dobbantok innen, újabb  biztos állás nélkül.

Közben mennék már innen a francba, lassan sürgőssé is válik, mert nyakamon a következő BsAs. Én meg megállás nélkül szopok a reptéren, ellehetetlenül a privát életem, mert arra sincs időm, hogy harisnya nadrágot, vagy fejfájás csillapítót vegyek. Nem voltam nyáron milongán, mert szó szerint kifacsarva értem haza, nincs időm napközben időpontot kérni mondjuk a fodrásztól, mert akkora a hajtás (én ezt a rengeteg időt tényleg szinte megállás nélkül nyomom, és még így is azt gondolják, hogy lassú vagyok). Egyszer ugyan mondta a főni, hogy látja mennyit dolgozom, és hogy látja, mennyi sok van rajtam, de nem hatott meg vele – ámbár jól esett – mert minden szarért meg lebasznak, utánam telefonálnak Ausztriába, amikor végre kapok egy nap szabit, és amit persze nem vettem észre, és főleg, amiről előzőleg írtam e-mailt.

Elegem van a  paraszt ügyfelekből, akik a pultnál dolgozó kislányt simán beperelnék egy állítólag pontatlanul megfogalmazott értesítésért (nem volt pontatlan egyébként), ordítoznak velem, hogy milyen ócska a T&C, amire hivatkozom (el kellett volna olvasnia, de hát én sem szoktam).

1 hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Zombi üzemmód

A héten minden nap – keddet leszámítva 9-10 vagy több órát dolgoztam. Ehhez pénteken jól lebaszott a nagy főnök, mert egy patkány ügyfél betette a válaszlevélbe őt is, az meg mint a dúvad, nekem esett, 2 órán át szapult, üvöltözött, hogy ez volt az utolsó, ott alázott. Nem mondhatnám, hogy nem volt igaza, de persze volt, csak a dolgok nem ilyen egyszerűek. egyrészt a reptéri főni azt mondta, hogy zárjak rövidre minden ügyet, és még múlt hétfőn azt írta, jól végzem a dolgom. most minden levelembe bele kell tenni a nagygórét titkos másolatba, de így basszus nem győzöm, mert amúgy is rengeteg a munka, de így egy csomó időm elmegy. Amúgy is alig győzöm, olyan fáradt vagyok, semmire nem tudok gondolni, eltervezni, tanulni – ez rettenet így! íÚgyhogy komolyan neki álltam állást keresni, szerdán már megyek is interjúra 🙂
Amúgy is elég ramatyul állnak a dolgaim – amint erről már írtam is. Csütörtök este futni voltam, és láttam egy párt az erkélyen borozni. Eszembe jutott, hogy Dodóval ilyen elképzelhetetlen lett volna. Ilyen “intimitást” soha nem engedett meg magának, és engem sem engedett magához ilyen közelségbe. Fájt. Mi is? Na nem Dodó. Talán a veszteség, hogy a fiatal éveim ilyen meghitt dogok dolgok nélkül múltak el. Csonkán.
A pénteki napot is ott szoptam volna, ha fél hétkor nem telefonál át a kisfőni, hogy menjek el a parkolóból a bombariadó miatt. Épp távcsomagolást vezényeltem Dodónak és Mucusnak, mivel azt hittem, hogy hazajövök, mielőtt a Balcsira indulnánk, de persze, hogy nem így alakult.
Jó sokára értünk le, úgyhogy nem mentem a promenádra, mert aludtam inkább, de azért előtte legurult egy pohár kézműves sör, és Kustrica filmet néztem. (A Buba Mara szolt iv kocsijában, amikor a Tigre-i kirándulásról visszajövet álltunk a dugóban az Avenidán. Sajnálom, de nekem tényleg mindenről Buenos Aires jut az eszembe! 🙂 )

Szombaton aztán elméztem az Artplaccra Tihanyban. Először is ittam egy levendula shake-t a betonhéjból készült Móló Caféban (eredetileg kávét akartam, de amikor megláttam a helyet, sürgősen letettem róla), levendula nem igen volt benne, zúzott jég annál több. Már-már attól tartottam, megfájdul a torkom. Innen gyalogoltam a rév felé, ami az egész eseménynek helyt adott. Nem számítottam rá, hogy ilyen hosszú lesz az út, pláne déli melegben – bár főleg árnyákban caplattam. Hát az Artplacc egy helyen volt a termelői piacnak csúfolt, főleg eléggé kezdetleges portékákat kínáló vásárral, na de mindegy. Nem volt túl nagy, meg különös sem, viszont nagyon tetszett az, amit a szabad térrel csináltak. Például egy csalitos, félig mocsaras területbe beleláttak egy kolumbiai őserdőt; függőágyakat feszítettek ki, és középre egy világító gömböt helyeztek el tű gyanánt.

Délután kicsit lementem a telepre, aludtam egyet a mi függőágyunkban, este meg lángosoztunk, ott volt anyukám is Bubival, de Dodónak be nem állt a szája, csak ő beszélt, ha megszólaltam, jobban tudott mindent (igen, Dél-Amerikáról is – bár kétségtelenül nem vagyok olyan tájékozott, mint azt magamtól elvárom, de akkor is; ne ugasson le a családom előtt), úgyhogy durcásan ücsörögtem, na, nem is kerestek másnap. Én meg mérges vagyok rájuk is, mert látták, megint milyen méltatlanul letromfolt, de nem számít, mert nekik kellenek a ház átalakítás engedélyezéséhez Dodó kapcsolatai. Őszintén szólva az is zavart, hogy mással baszki tisztelettel beszél, Bubit speciel többre tartja nálam, de igazából mindegy is. Eléggé össze voltam törve a hét után, csak ültem ott a büfében, fasz G sem jelétkezett, jó csalódott voltam. Közben láttam az egyik tangós csajt. Nálam régebben kezdte és persze jobb is. Alig van haja szegénynek és jó sovány. (Nálam is jobban.) És ott volt a pasija, aki szerintem bántalmazó. Még az is lehet, hogy elcsattan néhány pofon…

Vasárnap reggel lefutottam az adagom, mielőtt túl meleg lett volna, aztán a vitorlás telepre mentem, de előtte frissítettem a CV-m. Fotónak a fekete ruhás Buenos Aires-i fotó fejrészét másoltam be; amelyik az Obelisco Tango-ban készült. Roppant elégedett voltam vele. Lent a vitorlás telepen mit ad isten, egy HR-esbe botlok, adott néhány tippet, amelyeket még fontolóra veszek. Szerdán reggel 8-ra már be is hívtak valahova! Vasárnapra egyébként is kissé összeszedtem magam.

Este még pizzáztunk, az egyik nőben egykori druszám (ma már más néven ír blogot) véltem felismerni, persze megállapítottam, hogy sokkal jobban néz ki nálam, de utána úgy tűnt, hogy mégsem ő volt az.

Ma hajnalban jöttünk vissza, de én alig aludtam az éjjel, most jó fáradt vagyok, így is tovább maradtam (minő meglepi!), és majdnem buktam a masszőr csajt, így legalább fél órára elvállalt. (Eléggé fájt.)

 

1 hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Most a munkahelyemen

Amióta visszajöttem Buenos Airesből, majdnem minden nap 9-10 órákat dolgozom, legtöbbször ebédszünet és pisilés nélkül. A reptéri élet már csak ilyen! Ez igaz, szóltak előre, tudtam, mit vállalok. De sajnos az van, hogy fasszopó főnökeim vannak (a rosszindulatú, áskálódó -amúgy meg fiatal! kollégákról inkább nem szólok), akiktől nem hogy egy mosolyt nem kapok, de még szívatnak is. Az ügyvezető konkrétan rám szállt, mert sajnos már nem bírtam ezt a semmi sem elég jó hozzáállást, és elmorogtam egy faszkivan-t, amit a másik helyiségben meghallott.
Az ügyvezetőnek szüksége van arra, hogy valakire rászálljon – olyan ez nála, mint a narkotikum, meg kell legyen a napi betevő. Egyre nagyobb adagban. Eddig az egyik pultban dolgozó csajt, meg a f. manager fiút basztatta folyton (mondjuk utóbbit jogosan), de az az érzésem, hogy immáron én is a kiválasztottak közé tartozom. Kedden például kihullott a lyukasztóból a konfetti, és előtte kellett hajlonganom, hogy összeszedjem. Én meg úgy hajlongtam, mintha csak nyújtanék. Nyilván nem kicsit élvezte a helyzetet – bár alig hiszem, hogy érdekelné a fenekem -, de gondoltam, most megnézheted, mert amúgy véletlen sem neked tartogatom. (Senkinek, amúgy.) Meg azt is gondoltam, hogy szépöcsém, te most velem ezt összeszedeted, de én egyszer innen elmegyek, te viszont maradsz magaddal

Az a bajom, hogy ilyen beosztás mellett még állást keresni sem tudok! Mert mikor fogadnának? Még az sem biztos, hogy este 6-ra odaérek egy belső kerületben tartott interjúra. A reggel 8-ra sem olyan nyitottak, és a 9 órás munkába érkezést így is bukom. Egyszer már el is lőttem ezt az opciót valami indokot hazudva, többször nem annyira lehet. (Baszki az pont valami zuglói munkahely lett volna, és tökre tetszett is, de persze az ilyen sosem jön össze nekem. Ja, mert bevonzom biztos! Szabit pedig nyáron kivenni nem lehet, szóval ez sem működik. Szerintem fel kell mondjak.)

Amikor állás interjún megtérdezik, milyen az ideális munkahely, azt szoktam válaszolni, olyat, ahol vasárnap nem kell görcsölni azon, hogy másnap meló van. Mert én  most pontosan ezt teszem. Sőt múlt szombat este amikor a fröccsömet ittam, összeszorult a gyomrom, mert eszembe jutott, hogy milyen szorongás vár még rám. Na sürgősen otthagyni őket!

4 hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Hétköznapok mostanság

Az van, hogy most jegyzettekkel van beborítva az ágyam (a kanapéról kiutáltak) és tanulom a rendszert, amit a munkám során használnom kell. Merthogy ne akaródzik az istennek sem elsajátítani, a főnöknő meg látom, hogy türelmetlen és csalódott, én meg hogy bestresszeltem ezen, hogy totál leblokkolás lett a vége.
Jegyzetelek én szorgalmasan, de egyszerűen képtelen vagyok mindent első hallás után megjegyezni, meg emlékezni arra, hogy a százezer papírlap közül melyiken található, amit épp kérdez. úgyhogy most próbáltam rendszerezni, kiemelni, végigmentem az egyes lépéseken. Persze kuszaság az van, hülye dos-os rendszer, mindenféle F meg F nélküli számokkal. Nyilván használat során elsajátítható, csak itt most nekem gyorsan és biztosan kell kezelnem.
Vagy ennyire öreg lennék?
Mintha nem volna elég bajom, majd’ naponta látogat a karácsony előtti depresszió, G-t el kellene küldenem a halál faszára, hazudozik itt nekem, mi a rossebnek mászok bele én is méltatlan helyzetekbe.
A péntek volt a legborzalmasabb, jó sokára értem haza, mert bementem a Bazilikához, hogy esetleg megveszem azt a kockás USE ruhát, amit kinéztem, és most le van értékelve – persze nekem így is horribilis ára van – de azon gondolkodtam, mi lesz, ha kirúgnak innen is, azért akkor hiányozni fog ez a pénz, de azért elmentem, hanem az üzletben megállapítottam, hogy nem állna jól nekem ez a színkombináció. Úgyhogy hazabattyogtam, jó sokára értem haza, de még megcsináltam minden torna-balett-nyújtás feladatsort.
Szombaton elmentünk a Lehelre, baszki negyed órát álltam sorba a magosnál. Fent a galérián viszont egész finom kávét ittam a Semiramisban – bár a tejhabért három napi elzárásra ítéltem volna őket -, otthon pedig isteni füstölt libacombos lencsefózeléket csináltam, pirított citromkarikákkal feldobva, Fószeres Eszter receptje alapján.
Megint nyakamba vettem a 7. erületet, Csipikének megvettem a lenyomatot a Printában, és benéztem a Károly körúti Humanaba, ott meg egy vintage finn kötött ruhát vettem mindössze 2800 forintért – hát, ez azért mégsem 55 ezer! Benéztem még mindkét Monoba (szemeztem egy Artista szoknyával), elsétáltam a Black Boxba és a WonderLabba (csupa szar, előbbiben ráadásul arany áron). Csak nyújtanom és balett gyakorlatoznom kellett volna, de ehelyett zabáltam, vacak rozé bort ittam, na és persze rosszul aludtam. Ja, és klotyót, frizsidert (na jó, csak az alját), mosogató altti szekrényt, ahol a szemetes van), kádat, fürdőszoba tükröt, sütőt súroltam , mert ma jött anyósom, Csipikét megköszönteni. Elvittük ebédelni a Városliget étterembe, ami a Műjégpálya épületében leledzik. Egészen minőségi ételeik voltak – jócskán túlárazva. A laposa bor jellegtelen volt – mondjuk a prosecco ízlett.
Aztán itthon tanulás. Megszárítom a hajam, és átnézek még egyszer mindent. Semmi torna, nyójtás, balett nem volt ma. Viszont zabáltam. Jaj!
Jaj, csak ezt éljem túl. De jó volna, ha most fogná valaki a kezem, és lelket öntene belém! Annyira sivatagban érzem magam!

DSCF9199

 

2 hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Kemény menet

Ez az új munka,,, ez nem lesz egyszerű menet. Most eléggé eltökélt vagyok, kérdés meddig tartok ki. Jól oda kell rakjam magam.

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized