Werther

Nincs túlbonyolítva a lélek ábrázolás; adva van egy szerelmi háromszög hétköznapi jó asszonnyal, egy rönkből faragott derék férjjel és egy kifinomult álmodozóval. A libretto alapja közismert és elismert mű, így a zeneszerzőnek kevéske szabad keze van. Puccini pl. simán lenyúlt legalább három művet másoktól (pont Massenet-től is), de szemrebbenés nélkül gyúrta út a jellemeket saját tetszése szerint. És milyen jól sikerültek!
Massenet (Goethe) asszonyának tipikus sors jut a porosz vidéken: legidősebb lányként a féltucat gyerek és háztartás + a – na jó fogalmazzunk így: nagyivó – apja a nyakába szakadt anyja halála után. (Na ő vajon miért távozott ilyen korán az élők sorából? Csak nem ez volt az egyetlen mód, hogy ne kellejen ezt a siralmas életet folytatnia?) Teszi a dolgát, meglehetősen koravén. Juthatna neki az a sors is – amely még 50 évvel ezelőtt is oly tipikus volt -, hogy viszi a házat, amíg az utolsó gyerek ki nem repül, illetve szolgálja apját. De Charlotte bálba jár, és vőlegénye is van.
Vajon szép-e Charlotte? Majdnem biztos, hogy átlagos. Ha szép lenne, jobban kiismerné magát a férfi vágyakba, és (TALÁN) határozottságával elkerülhető lett volna a tragikus végkifejlet. Engedelmesen gyengéd érzelmeket táplál kijelölt jövendőbelije iránt, és minden adott, hogy elkerüljék az érzelmi viharok.
Nincs szerencséje; jön a labilis fiatalember, Werther, akit teljesen levesz a lábáról. Számomra rejtély, hogy mivel. OK Werher szépnek látja, de hát a vágyott embert szépnek látjuk. A vágy mindig előbb van. A vágy azonban olyan összetett dolog, hogy nem érdemes boncolgatni, elemezni. Van és kész.
Werther egy nem e világra való, töketlen férfi ként él a köztudatban, valójában kiderül, diplomáciai karrier előtt áll, tehát túl azon, hogy művelt, magas társadalmi státuszú ember, nyilván jelentős érdekérvényesítő képességgel rendelkezik. És hát ért a lélek manipulálásához is. Amikor aztán elveszti saját érzései (vágya felett a kontrollt, persze Charlotte-ot okolja.

Mert hát Charlotte tüzet fog. Ott van, akit neki szántak, tehát nem ér visszakozni, mert Albert olyan rendes és jó parti, és szereti őt. De itt ez a másik, aki önmagáért szereti, és nem azért mert a házának becses tartozéka. Másrészt valódi vágyat érez, nem asszonyi kötelességet. Lám ilyen is van. Amiért érdemes őrültnek lenni, figyelmen kívül hagyva a következményeit. De persze ahhoz mindketten óvatosak és szokás tisztelők, hogy az előre megírt forgatókönyvből kilépjenek. Ez Charlotte számára valós életveszéllyel is járhatna. (És hányan vállalták még is!) Persze arra fogják, hogy mindketten tisztelik Albertet, de végső soron gyávák. (Én is voltam Charlotte. Ch. volt a gyávább.) Aztán elhangzott egy fontos mondat Werter 2. felvonásbeli recitativójából, ami aztán a levegőben maradt, miszerint elvinné messzire szerelmét, és elzárná mások szeme elöl. De kulcsmondat, mert világos, hogy a finom Werther narcisztikus, önző embert, potenciális bántalmazó. Látjuk, hogy rászáll Charlotte-ra, és nem lép ki akkor, amikor még komoly sérülések nélkül megúszná ezt az érzelmi vihart, és a végsőkig kínozza azzal, hogy visszautasítása (pedig gebedjek meg, ha nem önként távozott valahányszor) mekkora kínokat okoz neki. A levéláriából kiderül, hogy megszállottja Charotte-nak, akit hónapok óta gyötör, az Ossian-énekben pedig mindez csúcsra járatva koncentrálódik.

Na és akkor ott van Albert. Albert egy jóravaló, gyakorlatias ember, pont olyan, mint akikkel Charlotte fiatal élete során találkozott. Unalmas, de biztonságos. Álljunk meg egy percre ennél az unalmasnál!Az emberek többsége zárt, óramű pontossággal működő világban élt, fogalmuk sem volt, mi az, hogy izgalmas! Ha volt is, azt valami veszélyes dolognak tartották, amitől jobb távol maradni – és ez tulajdonképpen érthető is részükről. Szóval ő naiv. Massenet hidegnek ábrázolja, de Goethénél nem az. Vagyis szeretik is úriembernek ábrázolni, aki ugyan átlag Jóska, de azért kultúrember. Miután Charlotte férjhez megy hozzá, vitathatatlanul jobb minőségű élet jut neki, mert csak egy ember gondját-baját kell a nyakába vennie – kész nyaralásnak tűnik a házassága, Albert pedig élvezi a profi ellátást, amit ifjú feleségétől kizárólagosan megkap. Szóval van harmónia, szereTET, kölcsönös tisztelet. Mondjuk szenvedély nincs. Amikor Albert számásra világossá válik, hogy mindent megkap asszonyától a szenvedélyen kívül, kibukik belőle a sértett birtokos, és bántalmazza Charlotte-ot, aki ezután menekül Wertherhez, csak már későn érkezik. Így aztán nem kerülheti el sorsát, belőle is bukott asszony lesz, mint Manonból. De utóbbi szerelme legalább beteljesült Des Grieux-vel.

Mester Viktória gyönyörű mezzo hang birtokosa, Kovalik egykori kedvence – most kevesebbet hallani, pedig igazán színpadra termett. Illúzió keltő volt a címszerepet éneklő Dimitry Korchak is, és jól bírta a nehéz szólamot, és nem a 3. felvonásban elhangzó Osszián-dalra koncentrált, pedig sokan kísértésbe esnek, hogy takarékoskodjanak a hangjukkal. Az Albertet alakító Szegedi Csaba rendben volt hangilag, de nem hogy mennyire meghízott! Még a vizsga előadásán láttam annak idején a Hoffmannban – akkoriban magas, sovány fiú volt még.

A rendezés szar volt, Szikora képtelen megújulni, ennél többet ki lehetett volna hozni az operából,ez a díszletre ugyanúgy igaz.

Egy máltai Werter:

 

Advertisements

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s