június 2017 hónap bejegyzései

Werther

Nincs túlbonyolítva a lélek ábrázolás; adva van egy szerelmi háromszög hétköznapi jó asszonnyal, egy rönkből faragott derék férjjel és egy kifinomult álmodozóval. A libretto alapja közismert és elismert mű, így a zeneszerzőnek kevéske szabad keze van. Puccini pl. simán lenyúlt legalább három művet másoktól (pont Massenet-től is), de szemrebbenés nélkül gyúrta út a jellemeket saját tetszése szerint. És milyen jól sikerültek!
Massenet (Goethe) asszonyának tipikus sors jut a porosz vidéken: legidősebb lányként a féltucat gyerek és háztartás + a – na jó fogalmazzunk így: nagyivó – apja a nyakába szakadt anyja halála után. (Na ő vajon miért távozott ilyen korán az élők sorából? Csak nem ez volt az egyetlen mód, hogy ne kellejen ezt a siralmas életet folytatnia?) Teszi a dolgát, meglehetősen koravén. Juthatna neki az a sors is – amely még 50 évvel ezelőtt is oly tipikus volt -, hogy viszi a házat, amíg az utolsó gyerek ki nem repül, illetve szolgálja apját. De Charlotte bálba jár, és vőlegénye is van.
Vajon szép-e Charlotte? Majdnem biztos, hogy átlagos. Ha szép lenne, jobban kiismerné magát a férfi vágyakba, és (TALÁN) határozottságával elkerülhető lett volna a tragikus végkifejlet. Engedelmesen gyengéd érzelmeket táplál kijelölt jövendőbelije iránt, és minden adott, hogy elkerüljék az érzelmi viharok.
Nincs szerencséje; jön a labilis fiatalember, Werther, akit teljesen levesz a lábáról. Számomra rejtély, hogy mivel. OK Werher szépnek látja, de hát a vágyott embert szépnek látjuk. A vágy mindig előbb van. A vágy azonban olyan összetett dolog, hogy nem érdemes boncolgatni, elemezni. Van és kész.
Werther egy nem e világra való, töketlen férfi ként él a köztudatban, valójában kiderül, diplomáciai karrier előtt áll, tehát túl azon, hogy művelt, magas társadalmi státuszú ember, nyilván jelentős érdekérvényesítő képességgel rendelkezik. És hát ért a lélek manipulálásához is. Amikor aztán elveszti saját érzései (vágya felett a kontrollt, persze Charlotte-ot okolja.

Mert hát Charlotte tüzet fog. Ott van, akit neki szántak, tehát nem ér visszakozni, mert Albert olyan rendes és jó parti, és szereti őt. De itt ez a másik, aki önmagáért szereti, és nem azért mert a házának becses tartozéka. Másrészt valódi vágyat érez, nem asszonyi kötelességet. Lám ilyen is van. Amiért érdemes őrültnek lenni, figyelmen kívül hagyva a következményeit. De persze ahhoz mindketten óvatosak és szokás tisztelők, hogy az előre megírt forgatókönyvből kilépjenek. Ez Charlotte számára valós életveszéllyel is járhatna. (És hányan vállalták még is!) Persze arra fogják, hogy mindketten tisztelik Albertet, de végső soron gyávák. (Én is voltam Charlotte. Ch. volt a gyávább.) Aztán elhangzott egy fontos mondat Werter 2. felvonásbeli recitativójából, ami aztán a levegőben maradt, miszerint elvinné messzire szerelmét, és elzárná mások szeme elöl. De kulcsmondat, mert világos, hogy a finom Werther narcisztikus, önző embert, potenciális bántalmazó. Látjuk, hogy rászáll Charlotte-ra, és nem lép ki akkor, amikor még komoly sérülések nélkül megúszná ezt az érzelmi vihart, és a végsőkig kínozza azzal, hogy visszautasítása (pedig gebedjek meg, ha nem önként távozott valahányszor) mekkora kínokat okoz neki. A levéláriából kiderül, hogy megszállottja Charotte-nak, akit hónapok óta gyötör, az Ossian-énekben pedig mindez csúcsra járatva koncentrálódik.

Na és akkor ott van Albert. Albert egy jóravaló, gyakorlatias ember, pont olyan, mint akikkel Charlotte fiatal élete során találkozott. Unalmas, de biztonságos. Álljunk meg egy percre ennél az unalmasnál!Az emberek többsége zárt, óramű pontossággal működő világban élt, fogalmuk sem volt, mi az, hogy izgalmas! Ha volt is, azt valami veszélyes dolognak tartották, amitől jobb távol maradni – és ez tulajdonképpen érthető is részükről. Szóval ő naiv. Massenet hidegnek ábrázolja, de Goethénél nem az. Vagyis szeretik is úriembernek ábrázolni, aki ugyan átlag Jóska, de azért kultúrember. Miután Charlotte férjhez megy hozzá, vitathatatlanul jobb minőségű élet jut neki, mert csak egy ember gondját-baját kell a nyakába vennie – kész nyaralásnak tűnik a házassága, Albert pedig élvezi a profi ellátást, amit ifjú feleségétől kizárólagosan megkap. Szóval van harmónia, szereTET, kölcsönös tisztelet. Mondjuk szenvedély nincs. Amikor Albert számásra világossá válik, hogy mindent megkap asszonyától a szenvedélyen kívül, kibukik belőle a sértett birtokos, és bántalmazza Charlotte-ot, aki ezután menekül Wertherhez, csak már későn érkezik. Így aztán nem kerülheti el sorsát, belőle is bukott asszony lesz, mint Manonból. De utóbbi szerelme legalább beteljesült Des Grieux-vel.

Mester Viktória gyönyörű mezzo hang birtokosa, Kovalik egykori kedvence – most kevesebbet hallani, pedig igazán színpadra termett. Illúzió keltő volt a címszerepet éneklő Dimitry Korchak is, és jól bírta a nehéz szólamot, és nem a 3. felvonásban elhangzó Osszián-dalra koncentrált, pedig sokan kísértésbe esnek, hogy takarékoskodjanak a hangjukkal. Az Albertet alakító Szegedi Csaba rendben volt hangilag, de nem hogy mennyire meghízott! Még a vizsga előadásán láttam annak idején a Hoffmannban – akkoriban magas, sovány fiú volt még.

A rendezés szar volt, Szikora képtelen megújulni, ennél többet ki lehetett volna hozni az operából,ez a díszletre ugyanúgy igaz.

Egy máltai Werter:

 

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Séta ölelésben #97

Három alkalom kimaradt Katiéknál, mert nem ért rá Ali! El lehet képzelni, milyen pipa vagyok emiatt, de ha jól belegondolok persze, akkor nyilván hasonlóan cserbenhagyottnak érezheti magát, amikor én Buenos Airesbe távozom.
Elkezdtünk dolgozni valamin, ahol a dupla tempó volt a hangsúly igazából, na de mire ismét eljutottunk órára, addigra a többiek megtanultak egy hosszú lépés kombinációt,, de olyan hosszút, hogy többedjére is csak az első felét tudtuk minden igyekezetünk ellenére összerakni. És azt kell mondjam, így sem volt semmi, főleg, hogy egyáltalán nem kaptunk segítséget, amit nem kicsit zokon is vettem. Azért ahogy elnéztem, nem volt a többieké sem az a koreográfia.
Sajnos nagyon sokan voltunk, annyian, hogy ezt a létszámot a tanárok már nem tudják managelni . Egy másik helyen lesznek nyártól az órák,; nagyobb teremben, de ettől még ugyanúgy a minőség rovására fog menni a mennyiség. Persze megértem több szempontból is őket; szerintem mostanra Magyarország legsikeresebb tanárpárosává váltak. Haladó órák nincsenek olyan sok helyen, ezért egy olyan résben kínálnak nagyon magas, színvonalat, amire ezek szerint van kereslet, de kínálat már nem annyira.. Az eddig megismertek között ők az egyetlenek, akik egy-egy témát boncolgatnak több – akár 5-6 órán keresztül, és ez nagyon tetszik nekem.
Ami kevésbé jó, sőt rossz, az a társaság. Eléggé szegregáló banda; van a mag, a többiek pedig nyaliznak nekik. A tanárok is velük foglalkoznak, mint nyilván arra érdemesekkel. Pedig ha odafigyelnek rám, bíznak bennem, akkor én is kinyílok, de így becsukódom, elbizonytalanodom, alul teljesítek. Persze nyilván ez is az említett nagy létszámból eredeztethető.

Juditéknál kezdek feloldódni, a múltkor megdicsért, hogy sokat javult a tartásom, nem billenek ki olyan könnyen. 🙂 L. is foglalkozott velem, a pivot-im javítgatta, ezúttal elég türelmes volt. Itt sokkal befogadóbb a csapat, annak ellenére, hogy jóval fiatalabbak kivétel nélkül mind. A mostani szerdai óra végén az összefoglalást az egyik fiatal pár mutatta be; összeszorult szívvel néztem, mennyire könnyedén csinálja a csaj, mint egy profi táncos. Mikor fogom én így tudni? És kivel mutatnám be? Talán G-vel, aki 16 ezer kilométerre van tőlem, és ki tudja hol lesz, mire én eljutok erre a szintre.

Itt az a rossz, hogy mindig van pár nélkül érkező csaj, és a gyakori párcseréknél (ami viszont jó) valaki egyedül marad. Nincs ebben semmi kivetni való, köztudottan több lány vállalja be a táncot, mit fiú. De én persze kínban érzem magam, lúzernek, amin nyilván nem segít, hogy – mint legutóbb – majd’ minden második párcserénél én támasztottam a falat :O  Ilyenkor néha odajött L. vagy J, de zömmel főttem a levemben :S Nem kéne így felfogni, de ez nem ilyen egyszerű. Igen, ebben azért látszóik, hogy outsider vagyok, meg öreg. Szóval ilyenkor átkozom a szólóban érkező csajokat, minek jöttek, egy pillanatra megfeledkezve arról, hogy a kezdetekben én is így jártam Béláékhoz. Na mindegy, ezt le kell nyelnem. (Anyás, de sokszor írtam  ezt már itt le!)

Múltkori és mostani hétvégéken balett óra. A balett jobban ment, mint az elmúlt alkalmakkor, pedig a fiúnál voltam, de nem frusztrált egyáltalán, sőt kimondottan élveztem, hamar eltelt az óra. A másnapi nyújtás viszont egy kínszenvedés volt; túl sokat ettem (eperszezon!), és nincs ehhez szokva a szervezetem, meleg is volt, sajnos rosszul lettem. Ennek ellenére, amikor a mesternő lejjebb nyomott, könnyedén engedelmeskedtek az ízületeim.

Tegnap este pedig visszatértem régi megaláztatásom helyszínére. Vagyis nem pontosan oda, ugyanis a milonga szervezők nyaranta a Vigadó térre települnek k. Igen, Maci Laciékhoz. Persze Ali nélkül nem vettem volna a bátorságot, de visszajöttem, és mondhatni arattam, mert talán ha egy számot ültem végig. Bejöttek kintről, és bámultak bennünket, úgyhogy a közönségnek is táncoltunk. Rajtam egy teljesen hétköznapi vászon ruha volt, ráadásul sötét barna, fehér szatén szegéllyel – nem előnyös a világos bőr, kék szem, világos barna haj kombóhoz. De valahogy még sem áll rosszul. (Csipike is megdicsérte.) Még az előző – és a mostaninál is sanyargatósabb – munkahelyemen adta oda egy kolléganő, hogy nálam jó helyen lesz. Szóval volt sok tánc, de csupa olyannal, akivel ever táncoltam már. Nem túl jó táncok, meg jobbak, Alival néhány kimondottan jó. Azért én meglehetősen jól éreztem magam! Nem megírtam, hogy visszatérek? 😀 Persze ott voltak a menők, akikről tudtam, hogy úgysem kérnek fel, és tényleg jobb is, mert nagyon bestresszeltem volna, abban meg mi a jó? (Én még tanulni sem tanulok egy tanda alatt tőlük, csak rommá lesz az önbizalmam.)

Hanem visszafelé, ahogy sétáltam a CEU-val szemben leparkolt autómhoz, elképedtem a Bazilika környékére járókon. Na azt eddig is tudtam, hogy fideszes bubuk törzshelye, bp-i Káli-medence, de ilyen töményen. Az rendben, hogy a menő bárból kiszűrődő (halk!) lounge zene nyilván nem kis irigységet ébresztett bennem, hiszen tán be sem engednének engem oda, na de a Bacardi Bár a Gresham mellett! Csurig pasit fogni készülő ribancokkal, prostituáltnak öltözve! És nem, nem őket okolom. Hanem az egész közeget, amelyik azt sugallja, úgy érsz csak valamit, ha minél több pénzes, befolyásos férfit (vajon hányan hagyták otthon a feleségüket, ellenben mint pöffeszkedő családos, vették fel a CSOK-ot?) leszopsz a klotyóban. Furcsa lehettem, ahogy a tanítónénis vászon rucimban, papucs cipőben keresztülvágtam magam rajtuk.

Mivel Dodó elutazott, idehaza megittam két pohár gyöngyöző bort, ami – tekintettel, hogy nem ettem semmit és reggel 7-kor már spanyol órám volt – hamar a fejembe szállt. Ehhez képest hamar felkeltem.

 

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized