Séta ölelésben #96

Az elmúlt két hét azt kell mondjam, jól alakult. (Mármint tánc szempontjából.)
Katiéknál semmi komplikált dolgot nem vettünk, már ami az egyes elemeket illeti. Most lényegében egy zeneiségi blokk megy (Katiék úgy építik fel a szemesztert, hogy több órán keresztül ragozunk egy-egy témát vagy kombinációt, és azt fejlesztgetjük, megyünk bele egyre inkább a mélységeibe., amelyhez elméleti és gyakorlati kapaszkodókat is kapunk. Abraso váltásokkal, hangsúlyokkal, tempókkal kellett operálni, amelyek lényegében a tangó esszenciáját jelentik. (Meg minden más táncét is.) Én eléggé elnagyoltan kezeltem ezt a kérdést, annyira knncentráltam a követésre és a szép mozdulatokra. Közben meg Buenos Airesben egy átlag miloongán – ahol persze nagyon jó táncosok vannak – ezeket tartják szem előtt, bonyolult sacadak, voleok, soltadak, stb helyett. Kár, hogy Ali most kedden nem tudott jönni, mert ezt a területe fontos lenne a haladásom szempontjából fejleszteni.
Juditéknál múlt héten argentin tanárok oktattak, egy nem túl bonyolult lépés sorozatot boncolgattunk, tökéletesítettünk. Remélem, beépül valami mert semmi nem maradt meg az órából.. A pasi kijavított, szólt, hogy figyeljek a tónusomra, mert összeesik. Hát igen, nem egyszerű megtalálnom, hogy ne legyen merev, de össze se essen!. Szó-szó, ennyi év után illett volna rátaláljak az optimálisra! Jósok párcsere volt, a b-vel lényegében alig táncoltam. Ez a társaság – de ezt már írtam – sokkal normálisabb, segítőkészek, konstruktívak, nem stresszezlek be, ha egy “nagy ágyúhoz’ kerülök. (Ellentétben a keddi alkalmakkal.) Hanem a csaj! Nagyon unszimpi volt, igazi dél-amerikai mujer, a szeme sem állt jól. Az a típus, aki körömollóval szétcincálja a vélt riválisa ruháját, és biztos, ami biztos alapon elszedi a hapsiját. Valahogy közönségesnek tűnt, Judit kifinomultságától fényévekre volt. Az oldalukat nézve tényleg jó hírük van, mert Párizstól Jekatyerinburgig (na jó, utóbbi rossz emlékezetű hely azért nem fokmérője a minőségnek) tanítanak. Az életben nem voltak egy pár, ott figyelt a nő pasija.

A hétvége a balett jegyében telt. Ebben a stúdióban havonta tagságit kell váltani – én 5+1 alkalmasat fizetek  – és előre regisztrálni az Optim-on keresztül. Persze, mire észbe kaptam, már minden 6 óra utáni hely betelt, később meg nincs óra! Maradt hát a hét vége, így szombat délelőtt két hét kihagyással újra mentem, picit késtem, így a mobil rúd ajtóhoz közel eső üres helyére beugrottam. Persze mindent elfelejtettem már, úgyhogy az előttem lévőről puskáztam, de így is kevertem a lépéseket. A baj csak akkor jött, amikor a másik oldalon végeztük el ugyanazt, mert akkor én álltam elől :D. Úgyhogy a tükrün keresztül lestem a falra szerelt rúdnál dolgozókat. Szerencsére egy stréber képű csajt figyeltem, aki természetesen minden lépést jól tudott. Délután visszamentem nyújtásra, amiben volt erősítés s, és olyan izmaim mozgattam meg, amelyekre sosem dolgoztam. Vasárnap délután egy srác tartotta az órát, szigorú volt, de nem zavart. A végén sauté-kat csináltunk, vagyis felugrás; egymás után sok-sok, második pozícióból. Lábfej spicceljen, fenék be, lapockák le, pliébe érkezni. Semmiség! Azt nem mondta, hogy a súly leérkezéskor egyenletesen terhelje a lábakat; sajnos az enyémekét néhány ugrás után hol így, hol úgy terhelte. Gyanítom a gerincferdülésem a ludas ebben, ami a csípőm is sikeresen deformálta – gracias gyerekgondozás, kiemelten 4. emeletre cipelés! -, noha ez nem látszik normál körülmények között.

Szombat este Hölgyválasz milonga, általában nem jó emlékezetű hely, az eleén jó sokat is ücsörögtem, amin rendesen bosszankodtam, és a bemutató sem segített, mert a művészi színvonal még jobban hazavágta az önbizalmam. De egyszerre csak azt gondoltam, hogy hát Adele, megtanultál tangózni, ez már a tiéd, Érdekes, innentől meg beindult, sorra kértek fel. Persze a szokásos, de na és. Én élvezem a táncot, van akivel még jó is a tánc (színvonalban), ezt akartam, nem igaz? Ettől vagyok boldog Buenos Airesben is! (Jó, tudom, ott más jellegű a felhozatal, meg a kapcsolódás is.) És hogy nem mentem hiába: valahogy beugrott, hogy L. mindig figyelmeztet a lábak pontos összezárására. Most figyeltem, de nem görcsösen, hanem valahogy úgy magától jött! 🙂

Szerdán ismét Juditék, zavar, hogy L. egyre inkább úgy tűnik, mint aki halálosan unja a banánt, és már nem csak velem (mer’ rám szarik) , J-vel is olyan türelmetlen volt. Ki kellett találnunk egy sacada/voleo szekvenciát, azt bemutatni, majd párcseréknél a lányoknak(!) levezetni, amit az eredeti párral tanultunk. Jó volt!

Advertisements

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s