Séta ölelésben #95

Mostanában egyáltalán nem lelem örömöm a tangóban. Rengeteg időm és energiám (na meg pénzem) feccöltem bele, és nem látom, hogy legalábbis egyensúly közeli állapot jöjjön létre, amire azt mondom, megérte.Felmerül bennem, hogy megéri-e folytatni? Azért, hogy évente valamennyi időt jól eltáncikáljak Buenos Airesben.
Legyünk őszinték. Táncosnő (tudjátok, aki fellép, de legalábbis bemutat) nyilván nem lesz belőlem – ezt soha nem gondoltam, túl későn kezdtem. Valószínű, soha nem lesz tangó stúdióm, mert ehhez is hamarabb kellett volna kezdjem. De most már úgy látom, milongéra sem válik belőlem az életben soha. Mert nem bízom magamban görcsölök.
Félek a visszautasítástól, a rosszul teljesítéstől, és saját magam akadályozom a fejlődésben ezzel. A múlt szerdai milonga után fészkelte belém magát ez a rossz érzés. Alin kívül mindössze két emberrel táncoltam, azt is csapnivalóan. Igaz, mindössze háromnegyed órát maradtam, és csak két tandát ücsörögtem (ebből az egyik milonga volt), de az igazsághoz tartozik, hogy a háromból két tanda csak egy fél volt. Ezzel együtt vigyorogva jöttem el, hiszen gyakorlatilag végigtáncoltam háromnegyed órát, mit nem adtam volna 3 éve ezért. De! Amikor beléptem, pontosan láttam, hogy az ott lévő pasik közül ki nem fog velem táncolni soha. Ők voltak többségben. Akik szóba jöhettek, fel is kértek nagyjából.
Erőt vett rajtam az öreg vagyok én már para. És ez nyilván érződik. Vannak hódolóim, olyan is, aki komolyan nyomul, egy külföldi, de nekem elég közömbös. Viszont nagyon jókat táncoltam vele, úgy ölelt, mint egy argentin. De ki fog derülni, hogy nem annyira szeretnék mást, úgyhogy leshetem, mikor táncol legközelebb velem.
Ali szerintem szerdánként a rakpartra jár órát venni – ami nem probléma, mert én meg Juditékhoz. De látom, hogy az ottani fiatalabb partnere elől titkol, alig szól hozzám, és éppen csak felkér. Kínos vagyok neki. Ami Ali külsejét és furcsa jellemét ismerve elképesztő.
Aztán van egy másik pasi. Jól néz ki, háromszor táncoltam vele korábban, jó volt, de sosem kér fel már vagy két éve, pedig látnia kellett, hogy fejlődtem. Mikor távoztam K. utáni tánc végeztével (alig akart elengedni, imádom, ő nem erőszakosan nyomul), látom, emberünk magába roskadva ül a fogasok alatt. Kérdeztem, valami baj van-e? Várom a nőket – ezt válaszolta. Hát bazmeg, pl. én is nő volnék, vagy mi, odabent is van néhány. Jó táncos is.
Úgyhogy most, hogy nyilvánvalóan öreg és szar táncos vagyok, elhatároztam, én sem fogok táncolni akárkivel. Pölö azzal, aki szerdán elsőként felkért, tuti soha, már máskor is szar volt és bunkó. A copfos szőkével sem. A töpörtyűvel sem. Akkor sem, ha egész este ücsörögni fogok. Ámen.
Október 22-én megyek Buenos Airesbe.

Advertisements

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s