Siegfried

Róla mindig azt hittem, hogy pszichopata. Együgyű, de érzéketlen, a vágyainak minden áron érvényt szerző, korlátolt tuskó. Mellesleg a ciklus ezen darabja az, amely legkevésbé érdekelt. Az igazság az, hogy egy idealizált pali fejlődés története nem különösebben izgatott, van belőle épp elég az (opera)irodalomban. A zseniális koppenhágai Ring-et ugyan atól zettig végignéztem, de a Decca szinopszisa a szokásos lapos, semmit mondó ismertetésben kimerült, otthon (pontosabban a lakás, ahol élek), pláne kiskorú gyerekekkel (hiába tudják, hogy “anya operát néz”) nem épp ideális egy mű rétegeinek lehántására. Hosszú, na! A figyelem elkalandozik, leállítjuk és később folytatjuk – ez Wagnernél különösen nem működik.

Talán sosem néztem volna meg a Siegfriedet, ha Mucus barátnőjének anyukája nem hív meg minket a kakasüllőre, amiért ezer köszönet neki. (Nagyon aranyos nő, Mucus is imádja) Nehézkes rálátás, de mindegy, a szöveget lássam, mert ez igazából dalmű, a szöveg-zene-előadás elválaszthatatlan egység. (A barokk operák története pl. – első pillantásra! – blődnek tűnnek, viszont a futamok, koloratúrák mindent visznek.)

Nézem azt a vadembernek öltöztetett csávót. Meg ezt a nyomorúságos, megtört Mimét, akivel ezerszer felmosták a padlót, és láthatóan elengedte gyilkos vágyát, hogy egyszer hatalomra tegyen szert. Egyetlen vigasza a hálátlan, árvaságában befogadott fiú. Az meg már hogy beszél vele! Hosszan alázza, undok, semmi nem hat rá. A fú  elkezd mesélni, így megtudjuk, mennyire szereti az erdő állatait, a kölyköket sose veszi el a szülőktől, és őszintén ellágyul, amikor ismeretlen anyjáról beszél. Később Mime és a Vándor párbeszédéből megtudjuk, hogy igazából Mime azért fogadta be Siegfriedet, és nevelte legnagyobb gonddal, hogy egy nap – hálától vezérelve – megszerezze neki a Nibelung-gyűrűt.

Na innentől érdekes a história. Ugyanis tudjuk, Wagner az istenek torzsalkodásaiban a mindenkori hétköznapok emberét foglalkoztató problémáikról mesélt. Bekattant, hogy ez a Mime egy megalázott átlagember (törpe) a szorgos senkik világiból (a Nibelungok birodalmából). A maga személye kevés ahhoz, hogy kiemelkedjen utálatos közegéből, ezért úgy döntött, hogy a gyerekén keresztül (annak most nincs jelentősége, hogy történetesen fogadott gyereke) fogja ezt  bármi áron véghez vinni. Mint oly sok szülő, aki a gyerekét saját személye meghosszabbításának tekinti. Ők az elit iskolűk (horribile: óvodők!) felvételin anyatigrisként (Mimeként) más szülőkre fenyegetően néző anyukák, a jégkorong edzésen edzőnek észt osztó apukák. A gyerek már eleve értük jött világra. Rá hivatkozva történt lemondásokat is igazából magukért teszik. Hogy majd egyszer általa felragyogjon az ő napjuk is, és csak az fog számítani. Sűrűn fel is hánytorgatják később, el ne felétkezzen a hálátlan ivadék, egyébként hol lenne a helye. Ezek a gyerekek később is függenek szüleik jóváhagyásától, sikereik ellenére képtelenek lesznek felnőttként funkcionálni, megmérgezve maguk körül a levegőt. Valójában pedig gyűlölik a szüleiket.

Ezért utálkozik hát Siegfried. Aki meglehet már-már ütődött mértékig naiv és lassan jár az esze, de nem hülye. A patak vizében tükörképét meglátva rájött, hogy nem lehet a ronda Mime kölke, így aztán kierőszakolta Miméből az igazat, amely valódi felszabadulást jelentett számára.

A sárkány barlangjából kihozza a kincseket, de őt nem érdekli a hatalom, mer’ leszarja az ilyen férfiaknak való homokozót. Inkább elmegy megkeresni a másik felét, amelyet Brünhilde személyében meg is lel. (Ő éppen hosszú büntetés álmát alussza – vö. Csipkerózsika – a tűzzel körülvett sziklán, ahova büntiből került, mert túlságosan önálló volt.) Siegfried azonnal érzi, hogy ő az (igenis van ilyen, már tudom!). Egyetlen dologtól fél; hogy a szeretett személy, akihez kapcsolódna, visszautasítja. Vagy hogy nem tud segíteni rajta (megfelelni neki). Tudja, hogy ezzel veszthet sokat, nem a hatalmat biztosító kincsekkel.

A rendezés – ellentétben az Új Zenei Újság fanyalgásával – kimondottan tetszett, a zavarónak mondott fény effektusok nagyon is plasztikusan egészítették ki a cselekmény – szöveg – zene egységet. A rendezés az egyénekre koncentrált, az említett két főszereplőn kívül a durcás, valósággal kapcsolatát vesztett Vándorra (ő nem más, mint Votan, azaz Odin), aki fanyalog az általa vezérelt világ csúfságán, és aki csökkenő hatalmát látva halálos sértettséggel vonul ki a világból. Nem és nem érti, miért mentek a dolgok rossz irányba.  (Az említett koppenhágai Ring inkább rendszerként szemléli a ciklust – a XX. századi Németország történelmén keresztül jelenik meg a történet -, a patriarchális rendszerből vezeti le az emberiség által nagyon is valóságosan megtapasztalt eseményeket. Az istenek alkonya zseniális záróképében egyedül áll Brünhilde újszülött kislányával, a háttérben ég a Walhalla, miközben ha még oly szájbarágósan is egy kivetített női nemet jelképező szimbólum válik egyre láthatóbbá. Zseniális rendezés!) (Tetszett a tavaly májusi Rheingold is a Wagner Napokon, de nem írtam róla, mert még a Buenos Aires-i hazatérés sokkhatása alatt voltam.)

Sümegi Eszter jelmeze pazar volt! A finom, pasztell árnyalatú, mégsem cukorbaba hatású ruha, modern, divatos szabásával egy hájpolt berlini dizájn stúdió 2017 SS kollekciójában is megállhatta volna a helyét. A művésznőnek egészen valószínűtlenül légies külsőt kölcsönzött (pedig nem egy anorexiás modell alkat…) Ahogy feküdt a sziklán, komolyan azt hittem, hogy egy balett táncos szimbolizálja Brünhildét és ő majd valamikor előjön. Az ezüstős fehér paróka egyszerre adott neki tündér profilt és egy ön-azonos nő arcát. A helyébe lenyúlnám a rucit a széria lefutása után! A Vándor (Egilis Sillins) szintén nagyon elegáns, Csillagok háborúja hatású, fehér-kék, hosszú kabátot kapott.

Fantasztikus szereplő gárda jött össze, Kovácsházi István – akit Mucussal is láttunk Taminoként, Nemorino–ként, Mantovai hercegként vagy Macduff-ként – most egészen elképesztően mutatkozott be az új fachban. (Mondjuk Mastersingers-t énekelt már.)

Advertisements

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s