szeptember 2016 hónap bejegyzései

Séta ölelésben #88

A tangó órák olyanok, mint egy sportolónak az edzések; sok kínlódás van valami olyan dologban, amelyet alapvetően szeretünk csinálni, de akarjuk a sikert is, ami a kellemes részét felülírja, és dominál az erőfeszítés azért a néhány szép pillanatért. Mondjuk egy tangósnak – aki nem show-táncos – annyiban könnyebb a helyzete, hogy egy milongán – jó esetben – élvezi, amit csinál.

Mint azt korábban írtam, nem kívántam folytatni a további együttműködést T-vel M-éknál; igyekszem magam a kevesebb több elvéhez tartani. M. állítólag a legjobb tanár Magyarországon, amelyet eszem ágában sincs kétségbe vonnom, szimpatikus is, és hasra esek, úgy tisztelem – de tényleg! -, nekem azonban valahogy mégsem vált be. E-t sajnálom, mert ő azon kevés mesterek közé tartozik, akivel felszabadultan tudtam táncolni.

A legmagasabb minőséget nálam Juditék jelentik, de persze éppen az ő óráikon ül rajtam a partner átok. (Nem mintha e téren bárhol könnyebb dolgom volna!) Ennek ellenére sikerült hosszabb kihagyás után 3 órájukon egymás után részt vennem. Két alkalommal jelezte, hogy nem lesz a fiúknak ott a partnere, beugranék-e. Mentem, és nagyon jók voltak a partnerek, felszabadultan táncoltam, még L-től sem tartottam. Harmadjára szót, hogy itt van I, akinek nincs partnere. I dagadt és nem olyan jó, vonakodtam is, de aztán gondoltam, egyszer miért is ne. Hát elégé szopás volt ez az óra, I folyton jobban tudott mindent, és persze miattam nem sikerült úgy a kombináció. A párcsere után nem átallotta azt mondani, hogy a másikkal ment, persze sajnos nekem is ment a cserepartnerrel, de így is eléggé lelombozott, és innentől már csak úgy éreztem, béna vagyok. Na egy a lényeg, I-t inkább kihagyom. Lehet, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy válogassak, de akkor sem fogok bárkinek örülni, mint majom a farkának. S. és T. is repültek, I-vel sem akarom tönkretenni azt, amiért eddig megdolgoztam.

Maradt hát Ali, Katiéknál, akivel viszont a kezdeti nehézségek ellenére jól tudok dolgozni. Katiéknál magas a mérce, majdnem mindenki jobb nálunk, vannak nagyképűek is, de ez valahogy annyira nem frusztrál már. Tanulni megyek oda, aztán van, amikor jobban, van, amikor rosszabbul érzem magam. Most nagyon sokan vagyunk, ami nem nem jó, mert kevés figyelem jut az egyes párokra.  Itt is – miként Juditéknál – a hangsúly már nem egyes elemeken van, hanem finomságokon, szokatlan lépéseken. Míg Juditéknál L. nagyon sokszor, egyenként javított technikai dolgokon (én majdnem minden alkalommal kaptam valami olyan tanácsot, amelyet nagyon jól tudtak használni később), addig Katiék többször felhívják buktatókra, általános hibákra a figyelmet. (Persze a párok között mászkálva ők is adnak személyre szabott útmutatást.) Náluk nagyon sok – legalább 3-4 párcsere van. Ez néha frusztráló, ha egy ficsúrhoz kerülsz, főleg 10 végigdolgozott munkaóra után, amikor öregnek és mosogatórongynak érzed magad, és ügyes sem vagy, a fáradtság meg egyébként is jelen van a 8.40-es kezdésből kifolyólag.

Tegnap eljutottam milongára is, de továbbra sem jó. Az igaz, hogy voltak jó táncaim, de csupa olyan ember kért fel, aki egyébként is szokott, már levegőnek néz. Valami állati taszító lehet bennem – nem tudom másra fogni. Voltak nálam rosszabbak, csúnyábbak, idősebbek, és őket vitték. Azaz volt egy nem régi lovag; borzasztóan vezetett; mondjuk nem csoda, ha ezek után nem tolongtak. 🙂 Végig fűzte a fejem, hogy nincs-e kedvem prácticá-ra járni vele, meg táborba, meg workshopra. Bejelült a fészen, hogy tudjunk kommunikálni. Ja, mert úgy látta, hogy elég jól működünk együtt. Jó neki, mert én nem. Legyen elég annyi, hogy több partnere otthagyta már. Se nem ügyes, se nem jóképű, se nem tűnik okosnak. Három éve lehet, hogy őrültem volna a lehetőségnek, ma már azonban válogatok. Ha nincs, hát nincs. A helyzet az, hogy Katiéknál épp elég sokat tanulok. Nagyon sajnálom Juditékat, mert ők ugye z év egy részében Buenos Aires-ben vannak, de még bízom abban, hogy veszek leckéket tőlük. Judit nekem mind táncosként, mind emberként példaképem. (Nagyon szeretem Katit is.)

Jelentkeztem balettre is, de várólistára tettek, és nem is jeleztek vissza. Szóval gondolom, máshol kell keresgéljek. Bízom benne, hogy hasznomra lesz, ártani minden esetre nem fog. Eddig is gyakoroltam a You Tube-ról ellesett elemeket.

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Védett: Most múlik

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

A hozzászólások megtekintéséhez meg kell adni a jelszót.

Kategória: Uncategorized

Munkaerő piacozás

Lassan álláskereső bloggá válik az Express, mer’ már én  nem vagyok hajlandó szar helyen tölteni a napjaimat. Hiszek abban, hogy vannak normális munkahelyek. (Pl. olyanok, mint ahonnan kirúgtak.) Mer’ az utolsó időszakot leszámítva ideális hely volt.
Az önéletrajzom nyilván jó lehet, mert egyre másra hívnak interjúra, többen az álláskereső portálokon feltöltött anyagom alapján, olyan helyekrők, amelyeket meg sem pályáztam.  OK, sokan nem válaszolnak a pályázatomra, de azt nem tudom nem észre venni, hogy értékelik az eddigi munkatapasztalataimat. Úgyhogy ne fárasszanak senkit a 40 felett maradjon a fenekén az ember és örüljön, hogy van munkája dumával.
Tipliznék már a f..ba, mert most már konstans napi 10 órákat dolgozom, de minden héten van olyan, hogy simán több, mint 11-et, és az interjúk után látom már, hogy semmi pénzért, mert simán kérhetek egy csomó helyen többet. Mondjuk valaki meg épp kapkodja a levegőt, amikor mondóm, mennyi az annyi.

Több interjún is voltam, néhány megkeresést viszont elutasítottam, ha az bármely okból nem tetszett. Válogatós vagyok. Az 5 helyből kettő nem játszott a főnök miatt – kilométerekről felismerem azokat, akik szóba sem jöhetnek. Az egyik például  – túl azon, hogy nem vagyok hajlandó személyi asszisztenciára (értsd: ügyeletes bűnbaknak lenni, aki kitalálja a felettese gondolatait + gondoskodik” róla. (Úristen, el sem hittem volna, de még mindig nem halt ki ez a pátyolgatós nőt kereső fasz. Legyen otthon is anyapótlék, meg a munkában is. Brrr…!) Na ez a fószer az egész interjú alatt az általa kirúgott asszisztensét szidta. Amikor rákérdeztem, mi volt a probléma vele, közölte, hogy rá volt kattanva, nekem azonban pillanatokon belül kiderült, hogy a pasi nyomult, és a csaj vagy felmondott, vagy miután megsértődött a pasi, tényleg kirúgta a csajt,

A másik típus, ahonnan sikítva menekülök, az az, ahol a főnök folyamatosan kontroll alatt akarja tartani a beszélgetést, minden áron zavarba akar hozni, folyamatosa reagálása késztet. Minden gondoltatod kiforgatja – teszteli, mennyire megalapozott a véleményed, valójában keresi a gyenge pontod. Előadom a tűzről pattantat, de nem hiányzik, hogy naponta meg kelljen magam játszani – nem is tudnám.

Megkerestek jó munkákkal, de nem akartak 6 óra után fogadni, én meg nem tudok szabit kivenni. Nagyon tetszett volna, de buktam. Ha most itt nagyon beindul az állás üzlet, akkor bíz’ az lesz hogy dobbantok innen, újabb  biztos állás nélkül.

Közben mennék már innen a francba, lassan sürgőssé is válik, mert nyakamon a következő BsAs. Én meg megállás nélkül szopok a reptéren, ellehetetlenül a privát életem, mert arra sincs időm, hogy harisnya nadrágot, vagy fejfájás csillapítót vegyek. Nem voltam nyáron milongán, mert szó szerint kifacsarva értem haza, nincs időm napközben időpontot kérni mondjuk a fodrásztól, mert akkora a hajtás (én ezt a rengeteg időt tényleg szinte megállás nélkül nyomom, és még így is azt gondolják, hogy lassú vagyok). Egyszer ugyan mondta a főni, hogy látja mennyit dolgozom, és hogy látja, mennyi sok van rajtam, de nem hatott meg vele – ámbár jól esett – mert minden szarért meg lebasznak, utánam telefonálnak Ausztriába, amikor végre kapok egy nap szabit, és amit persze nem vettem észre, és főleg, amiről előzőleg írtam e-mailt.

Elegem van a  paraszt ügyfelekből, akik a pultnál dolgozó kislányt simán beperelnék egy állítólag pontatlanul megfogalmazott értesítésért (nem volt pontatlan egyébként), ordítoznak velem, hogy milyen ócska a T&C, amire hivatkozom (el kellett volna olvasnia, de hát én sem szoktam).

1 hozzászólás

Kategória: Uncategorized