április 2016 hónap bejegyzései

Buenos Aires 3.3

Mai reggel kivételesen pirítóst ettem tejeskávéval – lényegében aranyáron – 150 pesoért. Hesszeltem még a környéken egy kicsit, aztán Palemoban megvettem végre az egy éve dédelgetett Gretaflora tangócipőm – pont, mint amilyen a hirdetésben volt tavaly!
A helyzet az, hogy ismét San Temoban töltöttem az időm nagy részét. Egyszerűen szerelmes vagyok ebbe a negyedbe!

IMG_20160414_093446[1]

Reggeli San Telmo a hálószobám ablakából

IMG_20160414_103737[1]

Kivételesen nem café con leche

IMG_20160414_103509[1]

Zsánerkép reggelizés közben


Megint nem sikerül betartani a tavalyi fogadalmam, miszerint aki éjjel királynő akar lenni, az nappal pihenjen.
Ezen az estén a Club Gricielben voltam az El Cachino milongán. Féltem, hogy sznob hly, és majd nem kérnek fel, de jó asztalt kaptam.
A mennyezeten vagy húsz ventilátor keverte a levegőt – a biztonság kedvéért még vagy 6 emeletes ágy méretű légkondi keverte a levegőt – na nem mintha odakint nagyon hideg lett volna!

Sokan felkértek, pedig ez egy igazi régi vágású hely, cabaceos felkéréssel, ültetéssel, alkalomhoz illő öltözékkel. Tánc közben finom mozdulatok, semmi magas boleo. Eleinte langyos táncaim voltak, gondoltam sebaj, ugye tavaly is volt ilyen, ha két tandát végig kell ücsörögnöm, akkor lépek lefele – vár az empanadam és a Malbecem. De a harmadik tanda elején felkért egy jellegzetes alak – netes blogokról ismertem a búráját – aki nyilván szuper táncos, elnyerte a bizalmam, mert bátran cifráztam tánc közben, őszintén megdicsért, és attól kezdve többen kértek fel.

IMG_20160414_220045[1]

Club Griciel. A kép jobb oldalán látszik az egyik hatalmas légkondi. Talán kivehetők a mennyezetre szerelt ventilátorotok is.

Már rájöttem, mennyire fontos a koncentráció – én a partnerem vállára tekintek tánc közben – mert így, a külvilág kizárásával nagyon jól lehet követni, együtt lélegezni.  Jó dolog ez! Sokszor csukott szemmel léptem, teljesen kizártam a külvilágot. Szuper volt!

1 hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Buenos Aires 3.2

Reggel – immaron hagyományosan – Federalban kezdtem, azutan egesy nap tenges-lenges volt a kornyeken – vagyis San Telmoban. Nem tudok betelni vele!

El Federal - ójra és ójra

El Federal – újra és ójra

Café con leche y media lunas – tradicionális porteno reggeli a Federalban

El Federal

El Federal

El Federal selfie

 

San Telmo!

San Telmo!

San Telmo

San Telmo

Hipp-hopp, el is megy a nap, keszulodom ay esti La Catedral milongara. Nem kellett volna sietnem, mert 23.00-kor kezdenek. Bealaszom kis hijan a TV-be, aytan indulok, fogok egy taxit. Sikamlos vizekre ment at a beszelegtesunk, innentol nem lehetett leloni. Kerdezte, mikor fogok eljonni, de persze (tenzleg) nem tudtam. At is vagott.

A bejaratnal a mar ismeros macsek fogad, fent leulok egz syekre. Eleg sokan vannak, sok a kezdo kulfoldi, de ez engem nem zavar. Vesztemre az elozonapi nzomulos lovagom is ott van, rogton le is csap ram. Meg sem varja, hogy felvegzem a tango cipomet, mondja, hogz ugzis rossy a parketta. Mar az igaz, igy az elso tandam (ami it jo hossyu, vagy fel oras, de nem pofatlansag – a no reszerol – abbahagyni a cortina elott) Oxford-cipoben nyomtam, faszi megint show-szeru elemeket nyomatott, tobb kulfoldi is fenykepezett minket, mint a koztudatban elo szenvedelzes tango autentikus muveloi. Kivancsi volnek, hany kozossegi megoszto portalon virit ott a kepem. Csak nekem nincs beloluk egy sem! Volt egy francia táncosom is Provence-ból, megvolt a közös téma!  Különös volt, amikor a félhomályban, a girbe-gurba Buenos Aires-i táncparketten egy pillanatra megjelentek előttem a tikkasztóan forró Anignion-i utcák. Azt mondta, velem táncolt az Argentínában töltött ideje alatt a legjobbat. Persze udvarias francia volt, de én azt olvastam, hogy a külföldi fióknak baromi nehéz jó argentin táncos lányt kifognia. Mondjuk ezt főleg magyarok írták, akiket ismerek, mint a rossz pénzt. El vannak szállva maguktól, azt kell mondjam, hogy nagy részük egyszerűen szarul vezet (igen, attól, hogy nekem van még mit tanulnom – kinek nincs? – nagyon jól látom, hogy a bízónyaláságukat hibáztatással, erőszakos vezetéssel akarják kompenzálni). Csak ügy, mint az élet más területén. Szóval az argentin táncos lányok nagyképűségéről keringő szóbeszdet osszuk szpen vagy néggyel!

A Catedral macskája

A Catedral macskája

La Catedral milonga

La Catedral milonga

 

Hazafelé a taxiban a adio 2 x 4 szól. Tango por la madrugal! mondja egy férfi hang a saját hirdetésekben, amikor munkába készülődve – nagy ritkán – alkalmam van hallgatni. Most tényleg madrugal van. Hajnal. Teraszon cigi, empanada.

Szerdán esik – mit esik, omlik, mintha dezsabol ontenek. Az Origen  eco-kávéházba megyek, ott van a sarkon. (Milyen furcsa, három éve az ömlő eső elől menekültem ide). Hatalmas bögre tejeskávét kapok, hozzá media luná-kat és gabonapelyhes házi joghurtot is kérek.

Origen Café

Origen Café

Közben  netezgetek, bámulom az ömlő esőt, a TV-ben pedig Cristina (Fernandez), a korábi elnök éppen elhagyja a bíróságot. A téren több (10?) ezer híve gyűlik össze, Cristina, könnyekig meg van hatva – nem tudom eldönteni, hogy saját magától-e, vagy tényleg… És belekezd a beszédébe, a szokásos populárisnak mondott – szerintem inkább idegesítő – retorikával; a gesztusai már oly annyira Eva Perónt idézik, hogy szerintem tükör előtt – sőt; tanárral – gyakorolta azokat. Az emberek pedig szopják, ami érthető. Ha Magyarországon nagy társadalmi különbségekről beszélünk, hát iArgentínát ógy kell elképzelni, hogy a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek, mint nálunk, a középosztály talán a fővárosban erősebb, de egyre inkább morzsolódik le, vidéken pedig elképesztő a szegénység. (Talán Patagóoiában nem.) Lobby tevékenységgel vádolják a rendkívül mutatós elnök asszonyt, amiért lássuk be, életszerűtlen bekasztlizni egy ex-államfőt – ez még Izlandon is beleférHET.

IMG_20160413_125044[1]

Avenida San Juan esőben. Buenos Aires igazi arca a képen, glamour nélkül. Én így szeretem!

A kozeli muzeumokat celzom meg, az egyik a MACBA, ahol rendkívül megrázó fotókiállítást láttam Ellass (Ők) cimmel. Nói elethelzyeteket abrazolt, pl. eletet egy noi bortonben, gyerekszulesestol, eskuvostol.

Utanan a szomszedvar kovetkeyett a Modern Muveszetek Muzeuma, (MOMA) ahol a fo attrackio Marta Minujin La Menesunda elnevezesu, installacioja, performansza volt, de más kortrs művészeti munkákat is látni lehetett.

IMG_20160413_134003[1]

MOMA – valaha raktár lehetett

Délután Recoletába megyek, a Gretaflora üzletben akarok tangó cipót vásárolni. Mikor odaértem, kiderült, hogy van Palermoban is egy üzletük – na abban árunak tangócipőket. Hát akkor ez másnapra marad! Hazafelé még veszek empanadákat a Cosas Ricas-ban.

Calle Peru - ezózzan az ÉN utcám

Calle Peru – ezózzan az ÉN utcám. A dupla bejárati ajtó tipikus. Az egykor előkelő házakat az 1877-es sárgaláz járvány idején elhagyták lakói. Később több lakásra osztották őket? ma rendszerint van egy földszinti és egy emeleti. A külön bejáratot így oldották meg. Én egy ilyen emeleti részen laktam.

 

1 hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Buenos Aires 3.1

Telefonról írok, tehát rövid leszek.

Kis késéssel indulás Ferihegyről. Frankfurt: a mobil netem nem műkszik. Atencion: ha bemegyünk a kapuhoz, ott már csak egy pici bár van ( C terminál), előtte a hosszú és ürrs folyósón lehet cigizni), úgyhogy bárki bármi extràt akarakar, intézze előtte. Amúgy sz elmúlt időszak eseményeit figyelembe véve; nincs nagy szigor. Ja, Ferihegyen keesik a nagyszerű beton nyakékek, éd eltörik az akasztója – magyar duzájn termék hírének terjesztése betonilag oda. (Azért persze marad más; ruha: Printa, karkötő: valami átlátszó plasztik, AGG karácsini básár tabalyról, viseltem már itt, gyűrű WAMP.)

Lufthansa: Jumbo Jet, de eddig a leggyengébb; nagyon szűkös, szar kaja, zsebkendőnyi takaró. Viszont: nem kell lehúzni a sötétítőt. Az óceán felett annyi csillagot látok, mint még soha. A Göncöl-szekeret is! Értem már, mennyit segített ez a tengerészeknek! Kaja szar, viszont felváltva fújtak be hideget és meleget.

A kecóm nagyon szép, csak qrva hideg! Igen, itt ősz van! Momentán a légkondival fűtök.

IMG_20160411_114103[1]

IMG_20160411_113149[1]

Adtak egy címet, ahol jól tudok pesót váltani; hát halljátok; percekig számoltam a pénzt! Éreztem, miért utálják a gringokat! És hú, de rossz arcú emberek voltak! Nem beszélve a passzázs bejáratát már- már eltorlaszoló “cambio” szót ismételgető alakokról! Szerencse, hogy viszonylag otthonos vagyok már itt, így feltűnés nélkül sikerült hazaosonnom. (És a zárral sem bénáztam!)

Vettem Malbecet, sajnos mind megittam, 80 peso volt fél liter (x 7, valamennyi).

Pici alvás, aztán belecsaptam a lecsóba; hagyományosan Bentida Milonga. El Afronte koncert, jó táncok, volt, amelyiknél külföldiek fotóztak – valójában játék volt; ezúttal Marcsi utasítása visszhangzott a fülembe: lányok, a határozott kéztartásért ti feleltek! Sajnos befedték a tök jó sötét parkettát, megemelték a táncteret, így kicsit olyan, mintha valami színpadon kellene lenned.

IMG_20160411_230806

Bendita Milonga

Kicsit pánik-szerű távozás; az egyik táncos nyomult, hál’isten nem rohant utánam.

Juhéjj! Itt vagyok., ragyogok!

1 hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Mindjárt!

A La Vikinga tangócipőm jön velem, a többi marad, úgyis akarok újabbakat.
Kipucoltam a cipőim (Kb. egyszer egy évben teszek ilyet.)
Beszereztem nagyjából mindent, amit nem, azt ott fogom. Franciásra kilakkozva a körmeim, sima lakkal, mert úgyis változtatom az aktuális fellépő ruhámnak megfelelően. On-line becsekkoltam, ablak mellé, így talán lesz esélyem aludni valamennyit – remélem az SMS-t meg tudom majd nyitni, és fogom tudni használni majd.
Pakolás még folyamatban, kb. 50%-on van. (Jaj, az eldugott dollárjaim itthon ne felejtsem!)
És persze félek…Mindegy, iszom előtte két pohár bort, és közben a dél-amerikainak kinéző férfi utasok szemébe nézek. :DDDD
Hasta luego!

1 hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Már csak egy hét

Juhéjj, jövő héten ilyenkor – ha isten is úgy akarja – Frankfurtban leszek. Mindig első dolgom megnézni, hol van a kapu, ahol majd be kell szállnom.
Mindössze néhány cucc van még csak a bőröndöm tetején – őszintén szólva még mindig fogalmam sincs, mit vigyek magammal.
Pedikűrös kipipálva, váltottam tegnap dollárt is (nem annyit, amennyit akartam, mert alig volt a Váci utcai pénzváltósnál, monda a lány, hogy nagyon veszik az emberek. Mit tudnak vajon, hogy ennyire bespájzolnak?
Kedden nagyon szar napom volt, elhatározásra is jutottam, aztán a nap végére rendeződött minden, mire elkezdődött Katiéknál az óra, nálam volt a labda ismét. Jól is ment a tánc, mindenféle komplikált gancho-kat gyakoroltunk, és jól ment, még Tiha is megdicsért, ami nem kis szó. Amúgy csak három pár volt, úgyhogy szinte már magánórai alapossággal csiszolgatták a mozdulatainkat.
Következő nap este milongán voltam, de nem sokat táncoltam; egyrészt mert alig volt pasi, másrészt meg K-val beszélgettem – mondjuk ő kétszer is felkért, és már megint, mint a show-ban, olyan volt vele. Nehéz őt követnem, de valamiért bátor vagyok vele, így azt hiszem, mindketten élvezzük a táncot. Rájöttem, hogy a sok lábdobáló csajnál is nyilván így működik, csak ők több embert megismertek az idők során..
Éjjel baromi fejfájásra ébredtem, ami egész nap megmaradt. Tömtem magamba a fájdalomcsillapítókat, így mentem a HV-ba tangózni. A partnerem valahogy nem volt a helyzet magaslatán ezen a napon, egyébként is félek, ő is csajozni (is) akar. (Amúgy az összes partnerem közül vele van – mint pasival – a legkevesebb gondom. Teljesen rendben van, ráadásul nagyon érzi is a tangót.) Harmadszorra voltunk János és Saci óráin. Ez egy kezdő óra, de mivel elég kevesen vagyunk, viszonylag jól személyre tudják szabni az aznapi anyagot, most is mutattak valami továbbgondolt megoldást. Elég sok technikai instrukciót is kapunk, amelyek világasosak, jól beépíthetők. A végére azért már nagyon elfáradtam! Későn van ez a 20.30-as kezdés, bár kétségtelenül vannak előnyei is.

Pénteken – túl azon, hogy megint fájt a fejem – őrültek háza volt a melóhelyemen, a csajokat irtózatosan lebaszták, aztán megjött az új főni, és az is jól lebaszta őket, de én már úgy éreztem, hogy az élő fába is bele akar kötni. Velem is tök utálatos volt a telefonba. Én itt még csak kioktatást kaptam, és belegondolok, hogy az előző helyem dettó ugyanez volt, nem sok jövőt jósolok magamnak. Mert hát nem igen motivál semmi. Én nem tudom, miért így kell emberekkel dolgoznia egy vezetőnek! Nem igaz, hogy másképp nem lehet!

Este átjött anyukám, így jó sokára tudtam csak a szokásos torna-balett-nyújtás gyakorlataim elvégezni ( a technika rész el is maradt), de közben elmúlt a fejfájásom.

Szombat délben Mucussal elmentünk az Arénába, és kapott egy két dolgot, engem rábeszélt egy kötött topra a Zarában (imádom a kötöttet), de nem próbáltam fel, és nem áll valami jól, mert ez a fazon oversize kell legyen, de így meg pont jó, viszont nem áll sehogy. Mindegy kimosom, hátha kinyúlik! 😀

Utána elmentünk a Belvárosba pénzt váltani, és visszamenet bekukkanottunk a Bolhapalutába, ahol sajnos vettem egy fekete zsorzsett ruhát, párizsi, hattyú prémmel a nyaka körül. Jó lesz tangózni!

A délutánba még belefért egy (kettő) fröccs a Pántlikában. Nagy most a teher rajtuk, mert odamegy mindenki, aki eddig a Vagonba meg a Kertembe járt. Nincs is már meg az alternatív, mégis családias hangulata – tömeg kiszolgáló hely lett, műanyag poharakba adott itallal, és olyan hosszú sorral, hogy kétszer is meggondolják magukat az emberek, kérjenek-e még egy italt.

Mucussal a Vintage Gardenben ebédeltünk ma, holnap szülinapja lesz ugyanis! 16 éve ezen a napon már a kórházban voltam, mert már a terhesség 41. hetében jártam. Na de vissza a mai ebédre: ez egy középkorú, jól szituált nőknek megálmodott hely, akiknek bejön az ilyen cuki pasztell, kicsit skandinávos, kicsit viktoriánus, kicsit giccses dizájn – nem is értem, mit keres a Dob utcában. Gondolom a brit teázók adták az ötletet a tulajdonosnak, és valóban; alig volt férfi vendég, barátnők jöttek dumálni, az árakat pedig az “érettebb” korosztály zsebeihez igazították. A kaja nem volt rossz, de mégsem az én világom volt.

Nekirugaszkodom hát a hétnek, aztán irány Argentína!

7 hozzászólás

Kategória: Uncategorized