március 2016 hónap bejegyzései

Nagyhét

A héten – kedden -úgy döntöttem, nem hagyom, hogy G tönkretegye a napjaimat, és ilyen szinten befurakodjon az életembe, és jobb lenne, ha menne a halál f…ba.

Kint a reptér most tele van TEK-esekkel, páncélozott autók állnak a leágazásnál. Pénteken pont velünk szemben hagytak egy szatyrot, jöttek kutyával, de csak sajt volt benne.

A héttői tangó egész jól, ment, milongát tanultunk, a partnerem leizzadt, és ezt az orrommal is érzékeltem, de még hozzám is ért így, és undorítónak tartottam. Na asszem ez volt az utolsó Marcsiéknál  – egyszerűen nem fér bele az időmbe. A kedd nem sikerült tól fényesre, csütörtök pedig nem ért rá a párom, így nyertem egy szabad napot. Pénteken meglátogattam anyukám, előtte beugrottam a Culinarisba ajándékért.

Dodó és Mucus már pénteken elmentek a Balcsira, én rendbe vágtam a lakást, pénteken még fél 12-kor balettoztam és nyújtottam. Szombat reggel korán keltem – én állat,mindig ez van; alig bírok felkelni hét közben, hétvégén meg kukorékolok! Tornáztam megint, gyorsan összedobtam a holmim, amit elviszek, aztán bementem a Mono Art-ba beton nyakékért meg Cereal magazinért (ezt már a hosszó repülőótra gondolva vettem, nem is olvastam bele.) Ezen kívül még a Humana Vintage-ben is vettem egy topot, ami egy zsák szerá, homokszínű anyagból készült, nincs benne etikett, de valami művészien kivitelezték, mindezt 2500 forintért – hát nem hagytam ott. Sikerült a Zsinagógánál leparkolnom, és azt kell mondjam oltári szerencsém volt, mert az ott posztoló rendőr szólt hogy a kerekeim laposak. Rutinosan ráléptem, erre belesüppedt a lábam. Na ez nem tréfa! Így nem mehetek a Balatonra. Felpörgettem magam (még szerencse, hogy össze volt pakolva), és irány Kelenföld, ahova elég korán érkeztem, és majd szétfagytam a peronon, a vonat ráadásul a másik vágányra ment, a kiírthoz képest – jó, hogy a peron legalább közös volt – szóval majdnem elment nélkülem. Székesfehérváron meg át ellett szállni, ahonnan 2 órát kis pirossal utaztam.

Az ünnep eltelt, hazafelé még kiborult a paprikáscsirkés ételtartó, olyan lett a futócuccomat szállító szatyot oldala – amivel szerencsésen összekentem a tisztítóból frissen elhozott ballonkabátomat, úgyhogy most küldhetem Csipikével vissza.

Ja, útközben megálltunk Füreden, rettenet tömeg volt, a zömmel vidéki elit, pöffeszkedő családosok javarészt; tudjátok, ezek a gyereket hangosan és látványosan nevelők, akik megjátszott türelmemmel magyaráznak, vagy fegyelmeznek. Kövérek, rosszul öltözöttek, rondák – az egyik attribútum mindenképpen megvan. Apukák jókora hányada unott képet vág, szívesebben korzózna valami pipivel, aki hasonlít egy celebhez. Juj, a haverok mit szólnának!

 

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Yo soy Magda G.

Kiszálltam a kádból és valamiért Magda Goebbels ugrott be. Az, hogy én vagyok Magda Goebbels. Ez így elég ijesztő, de eszembe jutott, amikor a Bukás című – egyébként részletekbe menően hiteles – filmben Goebbelssel elindultak felfelé a Birodalmi Kancellária bunkerjének lépcsőjén. “Les jeux sont fait” mondta Goebbels az ajtóban álló SS tisztnek, majd kiléptek a kertbe és szembeálltak egymással. Csak a közelben becsapódó lövedékek robbanása világította meg arcukat. Magda nyugodtan nézett szembe a pisztollyal amelyet a férje rászegezett. Nem volt tovább. Egy szeretetlen, többre hivatott asszonyállt ott, akiben már nem maradt érzelem. Kapcsolódási kísérletei sorra kudarcot vallottak. Már a semmiben volt.
Félreértés ne essék, egyáltalán nem bírom Magda Goebelset, és természetesen  elítélem, amiért megölte a gyerekeit. Ez megbocsáthatatlan. Azt hiszem azért tette, mert tudta, hogy ilyen szörnyűség elkövetése után nem fél majd szembenézni a halállal. A bálványozott, idealizált férfi – Hitler – már nincs. Hát nem az ő kedvéért tartott ki megalázó, méltatlan házasságában? És minden hiába volt. Magda életének értelme a férfihoz való kapcsolódás volt, és tudta, hogy a Führer után neki már nincs tovább.
Magda egyébként még csak nem is szimpatikus nekem. Mégis.,, Az a közöny… A nincs továbból erőt venni az utolsó lépéshez. (Jaj, dehogy tervezek ilyesmit! Mondjuk a semmi nyugalma, abból egy pici jól jönne, hogy kifésülje a z idegeimet.) Az a nyugalom. Ahogy szembenéz az elkerülhetetlennel. Nem hősként, hanem bukott emberként. Egy pillanatra szembenéz teljes élete kudarcaival. A villanó fények… Azért félelmetes… Egy Médea. Szeretni akart és soha nem szerették vissza, ellenben használták az érzelmeit Mégis volt valami nemes benne.

2 hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Védett: Valahogy összeragasztani addigra

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

A hozzászólások megtekintéséhez meg kell adni a jelszót.

Kategória: Uncategorized

4 napos

Véget ért a négynapos hosszú hétvége, ahol is nem történt sok érdemleges, leszámítva, hogy a tüchtig sógornőmnél kiborult a bili, alig burkolt célzásokat intézett az anyja felé, hogy ebben a húsz éven át tartó elfojtásban nagy része volt a neveltetésének, hogy legyen alázatos, és nyeljen meg szolgáljon – amiben meg kell hagyni, igaza van. Azért nem kis elégedettséggel nyugtáztam, hogy mini forradalmat csináltam, de legalábbis felforgattam.
Megvolt az első biciklizés és megettem az idei első lángosom is, szahar Varga pincés rozé fröccsel – aminek kétség kívül van feelingje.
A tegnapi napra teljes egészében rátelepedett az előző, védett bejegyzésem. Amikor éjjel felébredtem (többször), félájultan annak örvendeztem, hogy milyen jó, hogy éjszaka van, és nem kell úgy tennem, mintha mi sem történt volna. Reggel újabb hideg zuhany, de engem már nem bírt sokkolni különösebben.
Ma Zebegényben voltunk apáméknál. Egész jól eldumálgattunk, Dodó szokás szerint előadta magát, láttam apámat és a feleségét már fárasztja. (Hát még engem!)
Este még elnézek egy milongára, bár nem várok túl sokat; elég bennfentesnek ígérkezik, de edzek BsAs-re.

6 hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Védett: Épp a finisben

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

A hozzászólások megtekintéséhez meg kell adni a jelszót.

Kategória: Uncategorized

Séta ölelésben #85

Amint észrevettétek, egyre ritkábban jövök a blogra. Ennek részben az az oka, hogy inkább telefonon lógok, másrészt alig vagyok otthon, harmadrészt nincs miről írjak.
Abbahagyom a rendszeres tangós bejegyzéseket, mert eljutottam arra a szintre, amikor már követhetetlenek az újonnan szerzett észrevételeim, ismereteim , illetve értelme sincs, mert idővel beépülnek, összegződnek, és így lesz belőlük valami, lassan, apró lépésekkel, de nagy utat tettem meg.
Eljutottam odáig, hogy nem a mennyiséget, hanem a minőséget keresem. Eddig ugyanis az előbbinek volt az ideje – ez megkerülhetetlen; hibázni kell, szenvedni kell; azért hogy megedződjél, mert kegyetlen a tangós világ, főleg a magyarországi, és csak így bírod ki. Ma már tudom, hogy vannak hullámvölgyek, megtorpanások, amiken úgyis túl kell lenni.

Állandó visszatérő problémám volt a partner keresés. Ma három partnerem van; a harmadik úgy keresett meg. Milongákon többször megdicsérnek, milyen jól táncolok. Ha meg nem kérnek fel – nem mondom, hogy nm ciki – de tudom, legközelebb majd jobban sikerül. Efelől nyugodt lehetek, hiszen több sikeres milongát tudhatok magam mögött.
A mozdulatokban is keresem a minőséget. Már rég nem arra koncentrálok, hogy követni tudjak. Ha mégsem tudok követni, az nem az én hibám, de a másiké sem feltétlen; egyszerűen csak nem passzolunk. (Persze akad olyan, akivel később mégis lesz némi együttműködés.)
Persze szó sincs arról, hogy ne lenne hová fejlődnöm, vagy éppen az alapokon javítani valamit! De a rendelkezésemre álló időt és energiát a leghatékonyabban kell kihasználnom!

Úgy döntöttem, Buenos Aires után Katiékhoz mindenképpen fogok járni, illetve ha B. Jánosék beválnak (meg az új partnerem), akkor oda is, de ez még nagyon képlékeny. lehet, hogy inkább balettre járnék helyette, illetve technikára sem ártana. Nem tudom, Juditék itt lesznek-e nyáron, hozzájuk is szeretnék – mondjuk akkor a többi úgyis szünetel, így nem vállalom túl magam.

Lassú, apró lépésekkel jutottam el idáig, és még mindig az út elején vagyok, de már azt is látom, hogy jókora távolságot megtettem. Nehézségeken, megaláztatásokon mentem keresztül, de talpon maradtam. Adelante, a Buenos Aires!

8 hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Faust

Csipikével opera, régi kedvencem, a Faust, ezúttal a Gounod-verzió, korábban megvolt a Boito (nem tetszett) és a Berlioz-féle változat (ez Szegeden, és nagyon) is.

Bár Faust a címszereplő, mégis legalább annyira Marguerite fejlődés  története ez a feldolgozás.

Látunk egy szürke verebet, aki egyébként árva, a bátyja neveli tisztességgel (ez elég tágan értelmezhető akkor, amikor egy férfi kegyesen gondoskodik gyámként valakiről), hogy majd megfelelő időben férjhez adhassa. Helyes fúcska udvarolgat neki, Margitot ez nem zavarja el – addig sincs egyedül – bár jobb szeretné friend-zone-ban tudni (ezért is nadrág szerep Siebelé), és titkon azért reméli, jut majd jobb is.

Ekkor érkezik Faust – jó megjelenésű, férfias, intelligens, sikeres és gazdag. És éppen ő, Margit az, aki tetszik neki! Hát ilyen nincs! Valentin, a báty épp háborúsdit játszik,úgyhogy hál’isten nem zavar be, Márta lekenyerezve, még aznap este Fausté lesz.

Vesztére terhes marad. El is tűnik mellőle mindenki, egyedül Siebel nézi szánalommal, de még mindig meleg szívvel – igaz, így már azért ő sem akarja feleségül venni, hogy kihozza a valóban nagy slamasztikából. (Valentine-től fél?) Faust sehol, kizavarja a templomból a pap, és megjön a bátyja is, aki agyfaszt kap, mihelyt meglátja, hogy felcsinálták. Faust visszatér, mert meg akarja nézni, miként vergődik az általa megkaparintott lélek – tudjátok, nekik csak a testünk kell, de mi szeressünk beléjük! Sajnos meg öli Valentine-t, úgyhogy pucolnia kell. A Valpurgis éjen vigasztalódna. (Na, ebben a jelenetben az utolsó tánc úgy kíván izgató lenni, hogy nőket erőszakolnak benne – látszólag a cselekmény szerves részeként, valójában (férfiak) felizgatására. Erre ugye gerjednek.)

Margit – mint annyi krízis helyzetben lévő nő – születése után megöli gyermekét, amiért halálra ítélik, de ez már inkább megváltás neki. Nem csak a gyilkosság hatalmas súlya miatt, hanem mert akkorát csalódott, hogy ezt már nem akarja túlélni. Nem akar felállni belőle. Nem megy Fausttal, amikor menekülhetne – köszöni nem kér belőle. Kívája, de tisztában van azzal, hogy a dolgok újra és újra ismétlődnének. Faust egyébként is magasra tette neki a lécet; most kezdjen utána valami műmájer macskajancsival? Innen sajnos nincs tovább.

Faustnak sincs, de ő elegánsan kisétál a színről és kiissza a méregpoharat. Leülhet; egyes!

Létay Kiss Gabi tökéletes “egy lány a szomszédból” Margit volt (bár élesednek a magas hangjai), László Boldi Faustján sem találtam fogást (Szegeden a Berlioz Faust elkárhozásában is ő énekelte  a címszerepet). A vendég Mephisto Tara Sihonda jelenlétének volt súlya, de Kelemen Zoltán Valentin-je kissé halvány volt, viszont nagyon tetszett Balga Gabriella szeretettel megformált Siebelje.

Off. Hogy mennyire le van pukkanva az opera! Vörös szalon zárva, büfében világítás alig – de a földszinti zártszék 2. (!) sorért simán elkértek 11 ezer forintot Anyátokat!

 

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized