február 2016 hónap bejegyzései

Séta ölelésben #84

Múlt hétfőn nem voltam, kedden meg hulla fáradtan mentem tangózni, ráadásul diétától legyengülve. Nagyon oda kell figyelnem, mert két hónapom van formába hozni magam.
Ganchokat gyakoroltunk, nem volt siker élményem. Annyira unom már, hogy derékban megbicsaklik egy-egy mozdulatnál a tengelyem! Pedig erősítem, dolgozom rajta, tánc közben meg még mindig nem működik! 😦 Ráadásul kurva sokan is voltunk!
A hétfő katasztrofális volt! Nem kellene kezdő csoportba járnom. Alázat ide vagy oda, óra közben komolyan attól tartottam, hogy tönkreteszi bennem azt is, amit tudok. Van egy-két középhaladó vezető, de párcserénél nem ők jutottak. A partnerem szerencsétlenkedett, és megint átfogta a derekam, amíg Marcsiék magyaráztak, Mondjuk mondott jó dolgot is; hogy amikor a hátsó lábamon van a súly, és az behajlítva kell legyen (pl. sanguiro-nál)akkor zárjam össze. Ezzel együtt idő pazarlásnak érzem a hétfőt. Asszem, ha az ój partneremmel minden klappol – amit nagyon remélek – skippelni fogom ezeket.
Na és még voltam milongán is szerdán, egy órát maradtam, végül s elég sokat táncoltam, de épp azon gondolkodtam, hogy már megint ugyan azokkal, Az utolsó számom viszont jól sikerült K-val, egész merész díszítéseim voltak!

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Voy mi querido Buenos Aires

Olyan vagyok, mint egy macska; ebben az esőben alváson kívül nincs kedvem semmihez. (Futni azért voltam.)

Megvan a Buenos Aires-i repülőjegyem, amit a korábbiaknál nehezebben nyomok le Dodó torkán. De ezt most nincs kedvem részletezni mivel épp éke (fegyverszünet?) van (reggeli szex -ez már de hülyén hangzik – is megvolt), de ezért lesznek itt még viharok…

Nem stimmel az úttal sem minden. Lefoglaltam az AirBNB-n keresztül a szokásos Chaccabuco utcai lakást, kifizettem, visszaigazolták, erre közlik, hogy néhány perccel előttem elvitte más, csak sajnos nem volt idejük frissíteni. (Aha!) Én meg alig nézem a privát levelezésem, így történt, hogy a keddi üzenetet péntek este vettem észre. Felajánlanak másikat, de ottani idő szerint 8 után már nem válaszoltak a kérdéseimre. Szeretnék priviben folytatni a kommunikációt, mert az AirBNB ugye lát mindent. 4 órán belül válaszolniuk kellene, szóval ha holnapig nem kapok semmi infót, akkor kénytelen leszek az AirBNB-hez fordulni. Nem szeretnék, mert jó kapcsolatban voltam a Casa San Telmoval. Minden esetre a saját oldalukon hirdetett lakások közül kiválasztottam néhányat, amelyek a web-oldaluk szerint szabadok, és azokból kell adjanak. Van amelyik kisebb és olcsóbb, akkor persze reembolso lesz. Mindenképpen San Telmoban szeretnék maradni. Isten ments Palermotól, oda megy az összes beszari amerikai meg európai!

Múlt vasárnap Csipikével megnéztük az El Kazovszkij  kiállítást. Utolsó nap volt, jó sokáig álltunk az esőben, de megérte bemenni.  Mondom azt annak ellenére, hogy nem tudtam befogadni, mit kezdeni vele. Az utolsó időszak képei viszont megrázóak voltak, főleg a csónakos ábrázolások, vagy az útkereszteződésnél álló kutya.

Hétfőn szülői Mucusnál. Elnéztem az anyukákat. Rosszul öltözött, elhasznált nők, talán egy kivétel volt. Nagyobb szigorúságért sipítoztak, és hogy jaj, a gyerek a telefonját böködi egész nap, nem beszélget, kivonul. Csinálni kéne valamit. És meg sem fordult a fejükben, hogy miért kéne bármit is tenni? Ezek a fiatalok egy klassz, be- és elfogadó közösségben töltik a napjaikat, az ország egyik vezető alternatív gimnáziumban, KLIKK vigyázó szemétől távol. Na most hazamennek, akkor beszélgessenek a beszürkült szüleikkel? Hál’isten a két osztályfőnök kiállt mellettük.

Tegnap meg benéztem a Mono turi napokra, és sajnos – immáron BsAs jegyében – vettem egy blúzt. Az Astoriánál lévő Humana Vintage-ben pedig majdnem egy Marimekko ingruhát – hó de ronda, és hatalmas. Lehet azért, hogy holnap tangózni menet megveszem. Ja!

Jó lenne kecó ügyben előrébb tartani. Mindegy, valahogy lesz.

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Séta ölelésben #83

Alig vonszolom magam, olyan legyengült vagyok a fogyókúrától. Ráadásul Mucusért kell menjek 11-re a Műjégpályára, előtte meg telefonbeszélgetés a reménybeli tangó partneremmel.
Arra sincs erőm, hogy összeszedjem a gondolataim, mi történt tangó fronton a héten, viszont időt meg most tdok szakítani rá. Pedig azt hittem, amikor a heti kalória bevételem megterveztem, hogy ma legalább jó korán lefekszem, így könnyebben kibírom a koplalást. Na sebaj, majd holnap reggel vár a kalácsom, meg az Actitud Buenos Aires könyvem.
Hétfőn giro-kat gyakoroltunk, sacada-val befejezve, a végén a lányoknak egy szép díszítést is tanított Marcsi.
Én azt hittem, szépen giro-zom, több tanár dicsérte már, de sajna ez egy elég nehéz lépés sor, könnyű szarul lépni és főleg vezetni. A partneremnek természetesen nem ment annyira, de persze ő kezdő, van ilyen. Hanem képzeljétek, javítgatott, hogy hogyan kellene csinálnom! És megint átfogta a derekam – na ne már! (Ellenben a táncnál meg nem ölel eléggé, elereszt a végére – tudom, tanulni, és főleg gyakorolni kell ezt is…)
Persze én meg rosszul tartom a kezem – azaz nem tartom, Marcsi szólt emiatt többször is, nincs meg a tensión, és hát a partnerem meg folyton magasra teszi, vagy behúzza a sajátját. Azt hiszem, ez tipikus vezető probléma, Ali is sokat küzdött vele. Illetve a pivot-im is elnagyoltak – de ezt már csak én állapítottam meg magamról.
Kedden elkezdtük gyúrni a gancho-kat, és nem mondom, hogy haj de jól ment, de jól éreztem magam, és meg is dicsértek, hogy szépen csinálom, és nekem is tetszett, amit láttam a tükörben. Valahogy összhangban volt a Libertango-s cipőm a mozdulataimmal… Ne nevessetek, tényleg így láttam. (Aznap elég 20-as évekesre vettem a stílusom.) Figyeltem a tartásomra is – ez most a legnehezebb, mert beállítom magam, erre látom ám tánc közben, hogy ajjj… nem jó. Pedig nagyon szép ám, ha jól tartom magam!

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized