december 2015 hónap bejegyzései

Kövér

disznó vagyok; hallottam én már, hogy két hét alatt fel lehet szedni 10 kilót – remélem, azért annyit nem híztam! (Most tesztként magamra rángattam a mustárszínű csőgatyát, a pöttyös sortom és a pink Imogen nadrágom – feljött mind, érdekes, a mustár térdben szűk. Lehet, hogy térdben is híztam? Hasra, seggre sajna igen, az látom baszki.
Ugye én két ünnep között meg szoktam magamnak engedni a szabad zabálást, úgy, hogy a sportot is elengedem. nyaraláskor is ezt szoktam tenni.) Sót, már karácsony előtt is elkezdek sütögetni, persze, hogy belekóstolok.
Ma az Annaeva ruhámban – amiben elegáns hölgynek szoktam magam érezni – kimondottan közönségesen hatottam.
Jó lesz, ha már január lesz ismét, diétával, sporttal, tánccal. Mert most, hogy itt a sok általam készített, máskor szigorúan tilos finomság, meg likőrök (szerencsére anyukám kevés tojás likőrt csinált, így az már nincs), pestók (és a szarvasgombásból még nem is ettem), sajtok, lekvárok – elég életszerútlen volna rögvest nekifogni a fogyókúrának …
Máskor is volt ilyen, és visszaszereztem a versenysúlyom rövid idő alatt, de most sokkal többnek tűnik. Mindenesetre holnap lenyomok egy futást.
Még szerencse, hogy mintegy 18 éve ez az első alkalom, hogy karácsony után dolgozom, legalább nem kell zabáljak. Itthon, a pocsolya családi élet és a rendetlen kölykök miatt mást tenni sem lehet. Ez az örömforrás. Már tudom, miért híznak el a családanyák. Istenem, én is majdnem.
Na jó, iszom egy zöld teát. (Véletlenül leforráztam. Attól még hat valamit? Zsírégetés, stb.)

Update: futás megvolt, de zabálok továbbra is. Alig várom, hogy január legyen. Hál’isten már a Carolanst is megittam, és a kekszek zöme sincs meg.

2 hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Kicsit jobb

Mivel arányosan járt még szabi a belépésemtől számított időszakra, a tegnapi és mai napot kiadták nekem.
A tegnapom G tönkre vágta. Reggel még sírtam is miatta, úgyhogy eldöntöttem, megveszem azt a kockás USE ruhát, amellyel hetek óta szemeztem. És lőn: 50%-kal le volt árazva, bár a fájó lelkemért ne kárpótolt különösebben. Előtte elnéztem a Hajós utcába is, és szomorúan állapítottam meg, hogy ez is lepusztult, pedig valaha nagyon szerettem. A csokibolt után már nincs Náray Tamás és Artista sem. 😦
Hazafelé gyalogosan indultam az Andrássyn. A Project Showroomnál voltak jópofa dolgok, de nem olyan sokféle, mint tavaly. Megálltam a Frey Wille kirakatánál, de nem mertem bemenni megkérdezni, mennyi egy sima, vékony karkötő. Elgyalogoltam a Cervantesig, befizettem a spanyol különbözetet, aztán hazamentem, és lógtam a messengeren. Meg rendbe szedtem magam az esti céges partyra.
Na az már milyen szar volt! Hát eleve új voltam, és hát meg kellett állapítsam, nem igen illek a csapatba: suttyó, felkapaszkodott főnök, rendőrségtől átigazolt manager, agyon jópofizva magát – idegesítő volt, de persze respektálják mindenütt az ilyeneket. A leánykák dobálták magukat a főninek, vedelték a páleszt – ez is már milyen divat lett, főleg felkapaszkodottak körében, agyfaszt kapok a különféle modoros, mesterségesen megkreált poharaktól. A legszararabb volt azonban a suttyó kollégák kisebb-nagyobb megszakításoktól eltekintve folyamatos zsidózása volt. Én meg alig szólaltam meg – amit szokás szerint szóvá is tettek. Azt hittem, sose lesz vége! G. időnként tartotta bennem a lelket – ja, mert közben azt hitte, kifogta a szelet a vitorlámból, de nem, mert tudom, hogy hazudik, de estére már olyan közönyös voltam, hogy legyintettem csak magamban mindenre.
Éjjel még egy válófélben lévő osztálytársamnak (egy rajongóm :)) fejtettem ki chaten a családról és házasságról alkotott véleményem,
Ma meg Dodóval vettünk élelmiszereket a karácsonyi vacsorához. Aztán elmentem az Arénába, és ott is beszereztem – legalábbis ami az ajándékokat illeti – mindent. Még Stühmer szaloncukrot is vettem, kimérték annyiért, amennyi pénz volt nálam. Utána a közeli biciklis boltban megvettem Dodó ajándékát, a tulajnő épp lebaszta az alkalmazottját – nem zavartatták magukat, hogy belépek -, megjegyzem ezen a napon nem ő volt az első, és az utolsó sem. Szegény kiskereskedelemben dolgozók, nagyon kilehetnek már!
Elbuszoztam még a Múzeum krt-i bioboltba nugát krémért, meg bulgurért, vettem csicseriborsót és tápiókát is.

Holnap lesz Csipike 20 éves, és vettem még ezt azt a Liedle-ben. Torta lesz a Gelato RosABÓL, és picada-t tervezek mellé, mert jön köszönteni anyukám meg Bobó is.

Baszki, ha visszaemlékszem, 20 éve mit csináltam… készültem a karácsonyra, de nagyon fáradt voltam. Este nem is tudtam kivasalni mindent, amit akartam, és elég korán lefeküdtem. Éjjel kimentem a szokásos klotyó járatomra és észrevettem, hogy vérzek. Csipike jó fej fiatalemberré cserepedett, igazi skandináv (liberális, befogadó/elfogadó, művelt, pacifista) hipszter. Szerinte Ákos ciki, unblokk az összes nőkön röhjögő műsorral, hivsatalos és nem hivatalos retorikával együtt. Jó fej na, nem idevaló, ebbe a tetű országba.

Legyen boldog élete!

5 hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Védett: He’s just another guy with another lie

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

A hozzászólások megtekintéséhez meg kell adni a jelszót.

Kategória: Uncategorized

Séta ölelésben #81

Mondhatni – és egyébként újra – két heti tangós történéseim sűrítem a posztba, de nem voltak nagy történések, ennél fogva nincs is mit tömören összefoglalnom.
Szóval két hete szépen felvettem az új, piros, garbó nyakú, ujjatlan, kötött tunikám (miniruhám?), amit még novemberben vettem az Emily-nél a Király utcában, és amiről gondoltam, majd Dodóval kifizettetem, mint karácsonyi ajándékot – legalább nem kell a fejét törje, mit adjon nekem – de aztán másként alakult a dolog. Kilakkoztam vörösre mind a húsz körmöm, így lettem egy kicsit hipszter, kicsit mujer (vagyis hipszter mujer), lazán bedobom a táskámba a Suipachán vásárolt piros cipőmet, és irány a Barrio, ahol az órám van. Még az óta előtt odajött hozzám az egyik srác, és kérdezte, van-e kedvem vele más órára is eljárni. Én szerettem párcserénél táncolni ezzel a fiúval, meg egyébként is gondolkodtam harmadik partnerben. És végre egy normálisnak tűnő pali. Szóval nagyon örültem.
A tánc sem ment rosszul, bár az egy szer párcserénél meg kellett állapítanom,hogy nem jártam én rosszul az enyémmel. A partneremnek igen jól ment a tánc, Marcsi többször megdicsérte, és tényleg; én is jól ki tudtam bontakozni.
Na mindezekkel felvértezve indultam az év utolsó milongájára a Rákóczi útra. Fél kilences kezdet volt a FB-on, 9 után nem sokkal mentem oda, de a kapuból láttam, hogy senki – de szó szerint senki – nem volt a DJ-n kívül, úgyhogy gyorsan elléptem, mielőtt észrevesz. Persze, hogy csalódott voltam; jó lett volna szépen zárni az esztendőt, pláne a sok fiaskó után. Meg jól is néztem ki, így viszont megette a fene.
Tegnap előtt megint jól ment a tánc – bár a partneremnek kevésbé -, élveztem a könnyed és pontos mozdulataimat, figyeltem a technikára. Endre megdicsért – mármint engem, a partnerem javítgatta, de ezzel nincs semmi baj, elvégre azért járunk oda.

Sajnos az a srác, aki  a múltkor kérdezte, hogy lennék-e a partnere, elszelelt, engem meg feltartott a partnerem, és mégsem hagyhattam faképnél, hogy utána rohanjak.  És most januárig nem találkozom vele, és biztos addigra talál mást. Azt sem tudom, hogy hívják!

Kedden végre Ali is ráért, de féltem, mert rég voltam, és ez egy haladó csoport, ahol majdnem mindenki jobb nálam, és sok párcsere van (ami persze hasznos, de annyi kudarc ért mostanában), szóval szinte görcsben voltam. Ehhez képest erre nagyon jól ment, a párcseréknél is – talán az első kivételével, egy idősebb Cs.S-s akcentussal beszélő úr – , A-val is tök jó volt, pedig tőle nagyon tartok, mert egyszer, még a Tango y Almában megsértett, írtam is valahol róla. A félév anyagát vettük át, megdicsért mind Kati, mind Tiha, és ez nagy szó, mert nagyon jó tanárok, de csak nagyon indokolt esetben jutalmaznak.

Hát, idén ennyi volt. Sok-sok szép élmény, meg persze megaláztatások, még mindig, összességében azonban az előbbiből határozottan több került a mérleg serpenyőjébe, mint a másikból. Az igaz, hogy most inkább egy lefelé tartó gürbén vagyok, de az utóbbi két-három óra talán már a fény az aktuális alagút végén.

 

3 hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Hétköznapok mostanság

Az van, hogy most jegyzettekkel van beborítva az ágyam (a kanapéról kiutáltak) és tanulom a rendszert, amit a munkám során használnom kell. Merthogy ne akaródzik az istennek sem elsajátítani, a főnöknő meg látom, hogy türelmetlen és csalódott, én meg hogy bestresszeltem ezen, hogy totál leblokkolás lett a vége.
Jegyzetelek én szorgalmasan, de egyszerűen képtelen vagyok mindent első hallás után megjegyezni, meg emlékezni arra, hogy a százezer papírlap közül melyiken található, amit épp kérdez. úgyhogy most próbáltam rendszerezni, kiemelni, végigmentem az egyes lépéseken. Persze kuszaság az van, hülye dos-os rendszer, mindenféle F meg F nélküli számokkal. Nyilván használat során elsajátítható, csak itt most nekem gyorsan és biztosan kell kezelnem.
Vagy ennyire öreg lennék?
Mintha nem volna elég bajom, majd’ naponta látogat a karácsony előtti depresszió, G-t el kellene küldenem a halál faszára, hazudozik itt nekem, mi a rossebnek mászok bele én is méltatlan helyzetekbe.
A péntek volt a legborzalmasabb, jó sokára értem haza, mert bementem a Bazilikához, hogy esetleg megveszem azt a kockás USE ruhát, amit kinéztem, és most le van értékelve – persze nekem így is horribilis ára van – de azon gondolkodtam, mi lesz, ha kirúgnak innen is, azért akkor hiányozni fog ez a pénz, de azért elmentem, hanem az üzletben megállapítottam, hogy nem állna jól nekem ez a színkombináció. Úgyhogy hazabattyogtam, jó sokára értem haza, de még megcsináltam minden torna-balett-nyújtás feladatsort.
Szombaton elmentünk a Lehelre, baszki negyed órát álltam sorba a magosnál. Fent a galérián viszont egész finom kávét ittam a Semiramisban – bár a tejhabért három napi elzárásra ítéltem volna őket -, otthon pedig isteni füstölt libacombos lencsefózeléket csináltam, pirított citromkarikákkal feldobva, Fószeres Eszter receptje alapján.
Megint nyakamba vettem a 7. erületet, Csipikének megvettem a lenyomatot a Printában, és benéztem a Károly körúti Humanaba, ott meg egy vintage finn kötött ruhát vettem mindössze 2800 forintért – hát, ez azért mégsem 55 ezer! Benéztem még mindkét Monoba (szemeztem egy Artista szoknyával), elsétáltam a Black Boxba és a WonderLabba (csupa szar, előbbiben ráadásul arany áron). Csak nyújtanom és balett gyakorlatoznom kellett volna, de ehelyett zabáltam, vacak rozé bort ittam, na és persze rosszul aludtam. Ja, és klotyót, frizsidert (na jó, csak az alját), mosogató altti szekrényt, ahol a szemetes van), kádat, fürdőszoba tükröt, sütőt súroltam , mert ma jött anyósom, Csipikét megköszönteni. Elvittük ebédelni a Városliget étterembe, ami a Műjégpálya épületében leledzik. Egészen minőségi ételeik voltak – jócskán túlárazva. A laposa bor jellegtelen volt – mondjuk a prosecco ízlett.
Aztán itthon tanulás. Megszárítom a hajam, és átnézek még egyszer mindent. Semmi torna, nyójtás, balett nem volt ma. Viszont zabáltam. Jaj!
Jaj, csak ezt éljem túl. De jó volna, ha most fogná valaki a kezem, és lelket öntene belém! Annyira sivatagban érzem magam!

DSCF9199

 

2 hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Séta ölelésben #80

Hétfőre teljes depresszió lett úrrá rajtam, főleg, miután észrevettem, hogy ottfelejtettem a kedvenc Marimekko esernyőmet, ami baszki, nem is került elő, pedig a fészen is kerestettem. Most komolyan, egy tok nélküli esernyőt lenyúlni…! Amúgy Magyarországon nem először tapasztalom, hogy ha valamihez ingyen lehet jutni, akkor irgalmatlanul zsebre vágják.
Na így mentem órára, amitől nem vártam sokat. és úgy tűnt, nem csaltak a megérzéseim, mert a partnerem a szőke tündérkével táncolt nagyban, és szemmel láthatóan nem örült a megjövetelemnek. Na gondoltam, ez fogja meg koronázni a napomat.
Szerencsére nem így történt, rendes volt a párom; aki egyébként sokat fejlődött a közel két hét alatt. Ocho cortadoból vezetett barridákat gyakorolunk, időnként szépen ment, és amikor Endre táncolt velem, megdicsért., aminek nagyon örültem.
A párommal is volt néhány jó menet, csere ezen az órán nem volt. Óra végeztével már ott csevegett a szüke cicussal megint – szerintem nem lesz hosszú az együttműködésünk! Nézhetek majd megint partner után.

Hétfőn idén utoljára megyek milongára, már nem is árok semmit, nem akarom elkeseríteni magam!
Judit tegnap visszament Buenos Airesbe. De jó neki!

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Kemény menet

Ez az új munka,,, ez nem lesz egyszerű menet. Most eléggé eltökélt vagyok, kérdés meddig tartok ki. Jól oda kell rakjam magam.

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized