július 2015 hónap bejegyzései

Séta ölelésben #72

Éppen csak beestem a vihar miatt megcsúszott napom végén. Juditnak írtam partner ügyben, végül sikerült szereznie – a múltkorit, aki egy fejjel alacsonyabb nálam, de jól táncol és vezet. (Az argentinok is alacsonyak ugyebár:) )

Jó kevesen voltunk, így aztán jutott idő mindenkire. A Mester maga viszonylag sokat foglalkozott velem – persze semmit nem bírtam jól csinálni, ami miatt alig leplezte bosszúságát – de  a kritikái abszolút építő jellegűek voltak, be tudom őket építeni a táncomba. Például még mindig nem a központot követem, hanem a vezetett lépést magát. Legalábbis nagyon gyakran, mert ha nem így van, akkor sinte érzem, hogy repülök. Ez az, amikor a táncnak átadom magam.

Egyébként valami különös irányváltós lépéssort ragoztunk, főleg a vezetőknek volt fontos – nehéz is lehetett nekik. Nekem elég volt egyszer jól megnézni, mit csinál Judit, a többit a vezetőre bíztam, ő meg szerencsére a helyzet magaslatán volt. Persze így sem ment tökéletesen, és a partnerem kezdett átmenni tudálékoskodóba, ami persze – noha a cél nem feltétlenül ez volt – felhívta a figyelmem egy-két hiányosságomra. Például, hogy a hátsó boleom nem repül könnyedén. És ez igaz. Azt mondta, úgy érzi, mintha erővel fognám vissza. Hát igen, valami ilyesmi. De én sem tudom miért.

A Casa de la Musica-ban – ahol most azórák vannak – linóleum van a földön, és úgy csúszik, hogy néha az az érzésem, műkorcsolyázom.

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Végre egyedül!

Tegnap estére összejött egy kis egyedüllét! Előttem 2 hét szabi, és igen, egy magányos hétvége, de egyáltalán nem érzem magam ettől rosszul.Valami fél 3-ig tornáztam, meg lógtam a neten, már megettem a vajas lekváros kalácsom (jaj, ezen a héten nagyon sokat koplaltam) a Buenos Aires-i könyvem társaságában, és most az ágyban netezek, de hamarosan összeszedem magam, és megiszom egy kávét – asszem a Kontaktban.

A felszínen semmi különös, megy tovább az élet, belül meg vihar dúl ezerrel, ami felőröl nagyon. Persze rosszul bírom a nagy meleget, nem tudok aludni, dolgozni sem, mert a klímát csak néhány percre tudom bekapcsolni, annyira fúj a hátamra. Eszemben sincs megbetegedni nyaralás előtt. A szerdai vihar meg pont fodrászhoz menet ér, de valami csodával határos módon eljutok az Új-Lipótba. A hazamenet már neccesebb, a 75-ös troli nem jár, ki kell menjek a körútra, de előtte vagy negyed órát ácsorgok, mire ráeszmélek, hogy itt nem fog jönni bizony semmi, de addigra jól szétfagytam a topomban. (Igen, nyaralás előtt.)

Csütörtök reggel a kozmetikusnál kezdtem, gondoltam, megnézem a szemközti kávézót – bár a minőséggel kapcsolatban nem sok reményt tápláltam – ami reggel 8 után még zárva volt. Mi van? Na gondoltam, akkor legyen a Coffee Memories a Mexikóinál, végre letesztelhetem – erre nem bírok leparkolni, viszont mennem kell. (Amúgy egyszer már jártam így .) Ezen a napon hatalmas amplitúdójú érzelmi hullámvasutazás, leverten ténfergek az Arénában, de végre megsarkaltattam a cipőm, kértem a manikűrösöknél időpontot szombatra, Laudernél beszereztem az arckrémem, és a Rossmannban is megvettem, ami kel.l (Kivéve a gumikesztyűt – ugye-ugye!) Utána elmentem anyukámhoz, ott voltak a húgaim, és beszélünk az utazásról. Itt lényegesen jobb kedvem kerekedett.

Tegnap meg az árkádba vágtattam, hogy vegyek valami szérumot, mert volt egy minta velem még tavasszal Buenos Airesben, és nagyon működött. (Vagy csak az ottani levegő tesz velem csodákat? 😀 :D) De kiderült, hogy igazából ez egy színezett bőrkiegyenlítő kencefencéja a Lancôme-nak, ami egyszer egyszer nagyon jól jön, de tartósan nem merem használni. És hát kurva drága. Berohantam még este 9-kor az Occitanba, kicsi szappanért az utazáshoz, mert a múltkorit Mucus lenyúlta, és a kasszánál az uccsó pillanatban úgy döntöttem, megveszem ott a szérumot! Hát ez sem sokkal olcsóbb, úgyhogy remélem, nagyon szép leszek tőle!

Ma még mosás, pakolás, takarítás, holnap beiktatok egy futást, hétfő reggel irány Provenve és a Côte d’Azur! Előbbi helyen leválasztom magam a csapatról, és egyedileg tengek-lengek a kivárosokban, falvakban. Nizzában pedig két milonga is lesz, úgyhogy viszem a tangócipőm (a pirosat, amelyiket tavasszal vettem Buenos Airesben), a többiek meg korzózzanak a sznob helyeken – abból nekem egy este is elég lesz!

A hétfő esti vacsora Udine környékén vár minket, valami hegyi faluban, Csipikének le van szervezve a vegetáriános kaja, úgyhogy a hétvégi “szabadevésem” igyekszem majd visszafogni. Így is tuti felszedek majd 2 kilót, persze ezt gond nélkül le tudom adni, na de azért 2 kiló az 2 kiló.

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Séta ölelésben x71

Ezen a héten K-éknál voltam órán  – itt ugye a nyár során tematikus órák vannak, most éppen a zeneiség volt a téma. Új elemeket nem tanultunk, számomra is ismerős volt minden, inkább a dallamot kellett magunkévá tenni, illetve megpróbálni koncentrálni, hogy az érzéseid miként tudod a zene – és persze a tánc – segítségével kifejezni.

Persze irdatlan tömeg volt megint, egymást akadályoztuk a mozgásban ezzel. Volt egy-két nagyon haladó pár ia, és noha Ali elég jó fej volt mostanában, a helyzet az, hogy sosem fogok vele olyan szintre jutni, mint egy olyan valakivel, akihez intenzívebb érzések fűznek. (Nem kell feltétlen a szeretőm legyen, de az már igaz, ne legyen olyan, akitől eleve elzárkózom.) A partnerhiány egyébként egyre jobban aggaszt,, mert látom, hogy sok lány visszalép szintet, csak legyen kivel táncolnia, és én ettől rettegek.

A másik, ami aggaszt az az, hogy megint úgy érzem, megtorpantam, és nem fejlődöm. Egyértelmű leszek: mintha nem tudnék mr K-éktól tanulni többet. Ez nem feltétlenül az ő hibájuk, vagy hiba, inkább olyasféle érzés, hogy én ennyit tudtam befogadni tőlük. Persze azért különös lenne, hiszen alig egy éve járok hozzájuk, és nagyon sokat fejlődtem a kezük alatt. Eddig. Nekem gyanús, hogy a januári hirtelen haladó csoportba kerülés korai volt még. Inspirálni szokott, ha én vagyok a legjobb valahol (naná, akkor figyelnek rám, biztatnak), a haladó csoportban viszont egyáltalán nincs így, úgy érzem, egyre kevesebb figyelmet kapok, egy helyben topogok. Remélem, ősszel folytatja Ali, és majd akkor meglátjuk mi lesz, még egy évet jó lenne maradni náluk.

Óra után milonga volt, a helyiség zsúfolásig megtelt, tök hangulatos volt, csak állati meleg az amúgy is nagy hőségben. Földszinti nyitott ablakok, kihallatszó tangó zene, sejtelmes világítás – mondhatni Bs As-i feeling. Én csak egytandát ücsörögtem, a többin táncoltam, de nem nevezném sikeresnek mégsem a milongát, mert nem voltak túl jó táncaim. (Istenem, egy éve mit nem adtam volna még egy ilyenért!) Elve hulla fáradt voltam; mind az óra,mind az elmúlt napok érzelmi hullámvasútja (+ hőség és diéta) kiszívták az erőm, szóval elég hamar tipliztem. Észrevettem, hogy mostanság sokan kérnek fel Budapesten is – ez jó, mert azt jelenti, jól nézek ki, viszont a táncaimmal még rendszerint nem vagyok megelégedve. És mivel figyelnek, és látják, hogy ez azért nem az igazi, akkor ignorálnak a továbbiakban. Viszont az attraktív küldő által mégis lehetőséget kapok, és ne feledjük; minden tánc előre visz az úton. Ja, arra akartam kilyukadni, hogy volt egy indiai, vagy arag – f.om tudja milyen – srác, ő már a májusi Kopech workshopon is kiakasztott – na ő felkért, és ismételten alig tudtam követni – komolyan, mint kezdő koromban! Na jó, majdnem úgy. A tandák között alig bírta leplezni, milyen csalódott, viszont én meg rájöttem, hogy szarul vezet. Nem volt magasabb nálam, mégis sinte feltartott szabad kézzel navigált, állati kényelmetlen volt vele., nekivezetett más pároknak, és mondom, mindehez olyan kelletlen pofákat vágott, hogy alig vártam, hogy vége legyen. Azon izgultam, ne legyen már négy számos a tanda. Na ő aztán csinált reputációt nekem! Utána még táncoltam, aztán a milonga blokknál léptem.

Péteken partyra akartam Juditékhoz menni, itthon is maradtam Balcsi helyett, de eltököltem az időt, és a házuk előtt döbbentem rá, hogy majd 2 órát késtem – egyszerűen nem volt pofám bemenni, de persze főleg az ismeretlen társaság riasztott, meg azokat, akiket ismerek, de átnéznek rajtam. Ez a tanítványok részére rendezett összejövetel lett volna, és kapcsolatot építeni, partnert vadászni mentem volna egy kis időre. Mindent egybevetve haragszom magamra, mert ezt inkább megfutamodásnak nevezném, félek, Judit megharagszik – mondjuk nem én vagyok a csoportja legragyogóbb csillaga, de akkor is. Mert ugye azt sem mondtam, hogy nem megyek. Igaz, a menetelem is csak valószínűlegre.

 

 

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized