június 2015 hónap bejegyzései

Védett: Na most vége..

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

A hozzászólások megtekintéséhez meg kell adni a jelszót.

Kategória: Uncategorized

Séta ölelésben #70

Nincs sok írnivalóm. Nyári szünet van, és úgy jött ki, hogy K-ék és Juditék órája is szerdára esik, így mindig döntenem kell, melyikre nem megyek. Először úgy tűnt, Juditékét passzolom a partnerhiány miatt, mert akinek írtam, nem is olvasta az üzenetem, és akihez ez ügyben fordultam, nem tudott segíteni. (Ez már milyen keserves!) Alinak szóltam, hogy akkor megyek K-ékhoz, jöjjön ő is, de erre írt Judit, hogy a múltkor fiú többlet volt (persze nyilván, amikor én nem vagyok ott), menjünk, mert jönnek most is. Szerdán délelőtt lemondtam hát Alinál az órát, mentem J-ékhoz a szép lazac-vörös Desigual rucimban,, meglehetősen jól néztem ki. Persze tudtam, hogy semmi sem biztos, és hát be is jött, mert Judit azzal fogadott, hogy a két csávesz lemondta, láttam ellenben egy új csajt; na gondoltam szép, akkor így minek maradjak, csatoltam is ki a cipellőmet, mikor odajött valaki, hogy ő marad, én meg rácsaptam pofátlanul, gondolván, hogy csak nem olyan szar neki, hogy egy csinos – ámbár nem épp fiatal – nővel kell táncolnia. Maradt is, s noha egy fejjel alacsonyabb volt nálam, igen jól vezetett, és nálam jobb is volt, tehát nem bénázott nekem.

Sacadás girokat gyakoroltunk dupla tempós lépésekkel megspékelve. Figyelni  tudtam az izolációra és laza vállakra, fejtartásra, külön örültem a tükröknek – hiányoztak az utóbbi helyekről nagyon! Szeretem nézni a kecses mozdulataimat. Jó kis óra volt. Érzelmi hullámvasúton vagyok még mindig, őszintén szólva megvisel. De szerdán épp felszálló ágban voltam. (Na ebbe jól belecsusszantam!)   http://www.youtube.com/watch?v=uHAzJ4IZZM0

4 hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Séta ölelésben #69

Lassan 3 hete nem dokumentáltam, mi történt velem, annyira lefoglal az érzelmi hullámvasút (amivel most épp len t vagyok nagyon, lehet, hogy vége a menetnek), meg a munkahelyemen is zűrök voltak, úgyhogy nagyon rövid leszek.

K-éknál az utolsó két “rendes”  órán úgy érzem, semmit nem tudtam a tanultakból hasznosítani, a párcsrék vegyesen alakultak: voltak jó és rossz táncaim. Szerda óta nyári órarend vank, mindig más témával – tehát amolyan workshop jellegűek.  Most milonga volt, de ezen sem tanultam majdnem semmit, másrészt meg a regisztráció ellenére annyian voltunk, hogy ez a mennyiség már kezelhetetlennek bizonyult, teljesen felesleges volt elmennem, és félő, hogy a többi órával is így lesz. Vagyis hát a párcserék miatt persze nem teljesen felesleges, de tanulás szempontjából majdnem. Talán annyi haszna mégis volt, hogy a traspiét gyakoroljam, mert nem nagyon tudom integrálni a ritmikáját.

Juditéknál ez idő alatt egy alkalommal voltam, mert vagy ők voltak külföldön, vagy én nem mentem el. Ez az egy alkalom egy rémálom volt, legfőképpen azért, mert nem volt partnerem. Az összes pasi a párjával érkezett, tehát végül is nem arról volt szó, hogy nem akart velem táncolni senki, hanem mert egyszerűen nemvolt kivel. Hát gondoltam szarnak szar dolog, de majd párcserénél táncolok, végül is ne feledjük, tanulni jöttem ide. Hát a nagypali fülét! L., a párja gyakorlatilag nem akart párcserét, Judit meg mindent úgy csinál, ahogy pasikám akar. Megértem én, hogy aki kifizette az órát, és van párja, az miért szívjon a facérok miatt, de így semmi értelme nem volt jelenlennem., mert hiába csináltam a technikát, meg vezetgetett Judit az elején, úgy érzem, semmit nem tanultam. Ráadásul tökre begörcsöltem, amikor L. végre méltóztatott egy kicsit foglalkozni velem, akkor képtelen voltam lelépni a kombinációt, és láttam, hogy kibaszott türelmetlen emiatt, én meg eléggé elkeseredtem. Hiába mondtam magamnak, hogy de hát a többiek partnerrel jöttek, azért táncoltak, és ha lett volna szabad pasi, biztos velem táncol, mert én voltam a legjobb nő, a párok közül is kettőre tudtam volna csak azt mondani, hogy jobb volt nálam. Dühös voltam és szégyelltem magam. Most sürgősen párt keresek, mert anélkül feleslegesen megyek, az meg kiszámíthatatlan, lesz-e valaki pasi egymaga.

Viszont amiről csak jót írhatok, az korábbi mumusom, a milonga volt. Kétszer voltam, és jól sikerültek, alig ültem (igazából csak milonga zene alatt), és egyre gyakrabban kérnek fel jó táncosok. Szerdán már úgy mentem el, hogy cseppet sem volt drukk bennem. Végül is ezért csinálom az egészet.

 

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

A lelked, az kell nekik

Olvasom Eszternél ezt, pompás az időzítés. Azon gondolkodtam, hogy én miért futok bele folyton ilyen H-kba, miért nem jön már valaki méltó? Miért remélem egyáltalán, hogy ez nem csak a sáros bakancsát akarja a felolvadt hólében megmosni? És: hogy lehetek ennyire lúzer, mér’ csak ilyen jut? És egyszerre csak rájöttem, hogy azért, mert szó szerint kivételes szerencse kell ahhoz, hogy ne ilyenbe botoljak bele.
Azt hiszem, hogy kézben tartom a szálakat, nem sérülök, de legalábbis minimális veszteséggel kerülök ki, hát erre nem. Amint időt kapnak, és felolvasztják a jégpáncélom, azonnal megérzik a lehetőségét annak, hogy itt most a másikon fényezhetik az egójukat (= beletapicskolnak a hólébe a sáros csizmájukkal, amiről lejön némi sár, a hólé meg ottmarad latyakosan, hogy aztán piszkos tömbbé fagyjon össze), és kíméletlenek lesznek, és marha sikeresnek érzik ettől magukat. Megsebeztek egy nőt, hát, de jó! Erről is írtam a régi blogon.
Ennél tényleg jobbak az egy éjszakás kalandok, akkor legalább nem alakul ki kötődés. Csak hát az egész kizárólag arra megy ki, hogy megszerezzék a lelked, mert csak a tested kevés nekik, az úgy nem olyan buli.
És persze nem szólhatok egy szót sem, az én játékom is volt, de nem értettem, miért nyal vissza folyton a fagyi? Na hát ezért: félnek a nőktől, a női szexualitástól, és amint megérzik, hogy felülkerekedhetnek, képtelenek a lehetőségnek ellenállni. Hát a nők? Igen kérem, velük megy a játék, mert születésüktől fogva nyirbálják bennük a női szexust, maguk sem értik, mi is az, van-e ilyen? Defektesek vagyunk-e? Mit csinálunk rosszul?
Én ezt most nem vitatom meg, de az estemben biztosan belejátszik a szeretetlenség, a női lét titkon történő elutasítása anyám részéről, aztán a férjem részéről. Apám, akit elhagyott az anyja. (Most jut eszembe: H-t is… Hoppá!) Aztán erre a kitűnő alapra menet közben rakódik még egy s más.
Kurva fáradt vagyok ám attól, hogy veszettül vágyjak arra, hogy nőként elfogadjon valaki, főleg mert tudom, hogy soha nem lesz ilyen. Még Argentínában sem. (Persze mondjuk inkább velük szívjak, ha már muszáj.)

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

#todos_sois_H

(H. a régi blogom főhőse…)

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

El is felejtettem, milyen egy tökéletes nyári reggel. A mostani persze nem teljesen az, de azért…
Ha azt veszem, hogy a múlt szombaton egyik sírós hangulatból a másikba estem, és csak az esti prosecco segített valamicskét rajtam… pedig Dodó 4 teljes napot nem volt otthon! Mondjuk a szombati 30 perces sorban állás (de komolyan!) a Liedle-ben önmagában megadta az alaphangulatot, a jó kurva anyját a vasárnapi nyitva nem tartásnak meg a szenteskedő bandának ott a parlamentben!

Vasárnap reggel aztán Mucussal elmentünk a Cirkuszba – mármint a kávézóba a Dob utcában. Itt egyszer holt bunkók voltak velem, és olvastam másutt is, hogy a kiszolgálás pocsék, de most nagyon kedvesek voltak, nagyon finom volt a kávé és a croissant is, Mucus meg házi joghurtot evett müzlivel; az sem nézett ki rosszul. Mindehhez jó hangulat is dukált, tetszetős berendezés, szimpatikus közönség (és nem csak turisták). Utána sétáltunk egyet a környéken, benéztünk a Godzsuba (az mondjuk szar volt), és ettől egész feltöltődtem, úgyhogy jó ebédet rittyentettem, megcsináltam az alakformáló és a balett gyakorlataimat, de a nyújtásra valahogy egyszerűen nem maradt energiám! Sőt,  egész héten nem nyújtottam!

A hétfőn aztán beindult ezerrel. Este beültünk barátnőkkel a Vagonba, letoltam két nagy és egy kisfröccsöt, de szerencsére nem lett semmi, mert otthon aznapra engedélyezve volt a vacsi. (Mondjuk egész nap nem ettem semmit.)

A kedd – hú, hát az nehéz! Rohanás spanyolra, utána tangó. Nagyon klassz kis csoportba járok, az argentin tanárnő, Viviana pedig szuper hangulatot csinál. Jó döntés volt szintet ismételnem. Óra után elrobogtam a Westendbe, hogy megvegyem a Zarában szombaton kinézett, és azóta a csőrömet piszkáló ruhát. Na ilyen üresen sem láttam még ezt az áruházat (amelyet egyébként leginkább gyűlölök a plazák közül), így egészen elviselhető volt. Utána jó kedvűen tangóztam, de erről majd írok. Ezen a napon semmit nem ettem.

Szerdán sem, csak kb.egyharmad zsemlét, meg 2/3 (!) pohár mandulatejet. 4-kor leléptem, mert szülői értekezlet volt Mucusék gimnáziumában, és őt is vinnem kellett valami osztályismerkedésre, vagy mi a fenére. Kíváncsi voltam, hogy ilyen alternatív helyen milyen szülők leszenek, de eléggé hasonló a mostani sulihoz, kicsit több a csinos anyuka, de a többségre agyfaszt hoztam a nagyon rövid új ruhámmal. (Meg is jegyezte ugratva az egyik kolléga, hogy ezzel az erővel fürdőruhában is jöhettem volna.) Egyébként elmondták azt, amit egy papírra leírtak. Ezért kár volt odacsődíteni az embereket, ráadásul meg is büntettek, mert nem volt időben rendezve az előfizetés – amiről mit sem tudtam – és én hülye, nem néztem meg a válasz SMS-t. Este milonga volt, iszonyú jól sikerült, utána cigizés közben néztem a langymelegben sétálókat, pedig milyen késő volt már!

Csütörtök a hét mélypontja több okból is, íme néhány: 1. iszonyat meleg lett 2. kifáradtam az elmúlt napoktól 3. ménkű sok melő aznap, új csaj állandóan kérdez, pedig szegény már félve fordul hozzám 4. eleve: spanyol, utána meg futás. A Tamp&Pullban pedig sikerült összetörnöm a cukortartót. Fasza egy nap volt.

Péntek – TGIF! Reggel gyorsan összedobom a cuccaim, dögös ruhát veszek, szépen kifestett szemek, jó a hajam is; próbálok tűrhető selfit készíteni, de olyan nem létezik, így is eltököltem ezzel egy csomó időt, így vágtatok a melóhelyre, délután érkezik Dodó, irány a Balcsi, gyerekek nem jönnek. Közben különösebb erőfeszítés nélkül én is lerendezek magamban valamit, de a lángosos WIFI zónájába érve látom, hogy kepesztés van, úgyhogy nyugodtan megspórolhattam volna.

Ma délelőtt pedig megkávéztam itt – Semiramis kávét kínálnak, valami nosztalgikus mellék íze volt, de ízlett nagyon a tejeskávéjuk. Mondjuk a vajaskalácsnak kínált reggelijük igencsak felejtős: a kalács valami brutális gyári vacak, hiába melegítik meg, mert attól csak kiszárad, a vaj gyanusan nem az ami, és a lekvár is egy jobbfajta, de konzervgyári. Utóbbinál persze soha rosszabbat, de errfelé annyi termelő van, biztos, hogy ezeket a cuccokat nem lehet tőlük beszerezni? Ezt most tényleg építő jelleggel írom le, mert amúgy a három lány nagyon kedves, kultúrált a környezet, pici odafigyeléssel felkerülhetne a Balaton gasztro térképére. Kávéban úgyis szarul áll! Na szóval olvastam az Argentínában vásárolt magazinom, chateltem, instagrammoztam – szar volt az élet, na! Visszafelé meg beugrottam Kékkúton a Levendula Portára, kóstoltam rózsa és levendula szörpöt, végül az előbbinél maradtam – eléggé horror áron, úgy látszik a néhány betérőn akarják megkeresni a télire valót. Remélem, nem fogy el kétközben, mert én ilyen hedonista csak hét végén lehetek!:)

És most vacsi a Kővirágban!

4 hozzászólás

Kategória: Uncategorized