február 2015 hónap bejegyzései

Napi Dodó

Hétfőn és kedden is fél napot dolgoztam csak, de nem volt pihi, mert vittem Mucust újabb helyekre felvételizni, és ezek eléggé lerabolnak érzelmileg.

Hétfőn egy lakótelepi gimiben két szakon volt meghallgatás – elég rövid időt töltött bent, szóval valószínűleg nem rá vágynak, de hát aztán, a jeleseket úgyis elviszik az un. jó gimik. Ennek ellenére tetszett neki, sok fiatal tanár volt, ez tény, de amikor kint cigiztem, hát… a diákok nagyon gáznak tűntek. Reggel beszóltam Dodónak, mondjuk ezúttal igaza volt a kötekedést illetően. Annyira kimerültem a naptól, hogy inkább skippeltem a tangót.

Na de a kedd! Alternatív gimnázium, sülőket is meg akarják hallgatni, komoly kérdőívet kellett már korábban visszaküldenünk. Én hoztam a jó formám, hanem Dodó előadta magát, hogy ő elit gimnáziumba járt, és tudja, hogy az Mucusnak nem való, épp hozzá nem tette, hogy de ide jó lesz. Majdnem felkiáltottam, hogy hülye! Amúgy is nagy arcú volt, hiába volt Mucus jó formában, szerintem olyan ellenszenvet ébresztett, hogy nem hinném, hogy előrevennék a rangsorban.

Szerdán Dodó vitte a német szak magyar (!) nyelvű meghallgatására, állítólag jól ment, és a suli is tetszett neki, pedig fanyalgott előtte. És ma, ma megint én voltam soron, reggel irány egy újabb alter gimi, de ez elit alter. Hú b@zmeg a szülői felhozatal! Ahogy gyanakodva méregették egymást! Ez volt az ötödik hely, ahova elkísértem, de sehol nem tapasztaltam ilyet! Legszívesebben lekaszabolták volna a többi gyereket – biztos, ami biztos – csak hogy el ne vegye előle a férőhelyet!

Jövő héten még lesz egy kör, aztán lehet izgulni!

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Felvételi, első nap

Majd’ az egész szombatot felvételiken töltöttem, két hely is jutott, szerencsére egymás mellett volt a két suli, így nem kellett egyik helyről a másikra rohangálni. Lett volna egy harmadik is, ugyanabban a kerületben, de azt átrakattam holnapra. (Ők voltak az egyetlenek, akik nem zárkóztak el az időpont változtatóstól.) Jó ideges voltam, ráadásul péntek este berágtam Dodóra (mily meglepő), mert Mucus tanulta a versét, de ő nem hagyta volna ki a sportközvetítést, és amikor szóvá tettem, persze én voltam a kötekedő. (Ő meg a szegény, akit egzecíroztat a felesége.)

Jó szarul aludtam, igen korán elindultunk, hogy ne kelljen parkolóhelyet keresgélni. Az első hely egy alternatív gimi volt, ahol először csoportos feladatokat oldottak meg (pl. dobolt ritmust átvenni, továbbadni), aztán egyéni elbeszélgetés.

Végeztünk, és volt egy csomó időnk még, úgyhogy elmentünk a Gomb Kávézóba. A tavalyi születésnapon jártam itt, és akkor tetszett, de most enyhén szólva sem tett rám jó benyomást. A kávé alulról verte a közepest, a csokis-banános pite alapja Dr. Oetker pudingpor volt, Mucus sem tudott a quiche-sel megbirkózni, és mindezért fizettem 2000 forintot. Aztán mellettünk egy fád trampli korombeli – vagyis jócskán 40-es – (figyelitek ezt a maszatolást?) csaj ült, persze nem nézett olyan jól ki, mit én, de ezt most kár volt leírnom, mert én is formám alatt voltam, hiába a BsAs-ben oly sokszor viselt szett. Lekopott a vörös rúzsom, de leszartam, vagyis igénytelen voltam, na mindegy, ez akkor pont nem érdekelt. Ürességet éreztem Dodó miatt, megszüntettem, de attól még pipa voltam, aztán kialvatlan is voltam, meg izgultam, meg eleve fáradt voltam az elmúlt napok miatt, fáztam is. Viszont nagyon tetszett a Tompa utca, lehet, hogy ha egyszer – ever, alguna vez – máshol fogok lakni, mit most, akkor nem is a hetediket, hanem ezt választom. 😀 Szóval mutattam Mucusnak, hogy milyen baró helyek vannak a potenciális sulijai közelében. És ha átmegyünk a körúton, ott az ős-Szputyik, most is bementünk, itt azért jóval több a szemét, mit a Dohány utcában, de akadtunk valódi gyöngyszemekre is.

Visszabattyogtunk, ezúttal a szomszéd suliba, s bár bőven volt időnk kettőig, amikor is meg kellett jelenjünk, mégis be (ja, én is bemehettem, sajnos Mucus ragaszkodott is hozzá – nahát ez tök szar lett, eléggé égtem, mindenki komoly munkákat hozott, mi meg néhány fotóval, szitanyomattal… na mindegy, ezt is megpróbáltuk. Utána a drámára vagy másfél órát vártunk, hideg folyósón, mindössze 3 db székkal, Mucus a kabátján gubbasztott a földön. De legalább elégedetten jött ki.

Na mikor hazaértem, épp csak a csatot vettem ki a hajamból, meg a cipőm vetettem le, és lefeküdtem. Nem tudtam elaludni, de teljesen bódult voltam, mintha valami akváriumba szűrődnének be a zajok és fények. (Dodóhoz nem is szóltam.)

Amikor felébredtem, csináltam egy finom teát, és megettem hozzá a maradék shortbreadet. Elvégre szombaton lehet. (Teszkós, de irtó finomat árulnak.)

Este még megnéztem – sokadszor – a Cabaret-t a Dunán. Rengetegszer láttam már, és valahányszor újabb dimenziókat fedezek fel.

A vasárnapom meg jól elment, csak tengtem-lengtem. (Na  jó, volt futás, torna, balett nyújtás) Tiszta depressziós vagyok. Holnap is és holnapután is megyek felvételizni, kivettem 2 x fél nap szabit. Így talán elviselhető lesz a hét. Mármint munka szempontból.

1 hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Séta ölelésben #63

Folytattuk kedden a milonga tanulást, persze megint jó béna voltam, főleg úgy, hogy sokan részt vettek a hétvégi workshopon, de én nem mentem, mert Dodónak így sem egyszerű lenyomni a torkán Buenos Airest, de a legfőbb ok az volt, hogy Alival egyáltalán nem kívánok részt venni ilyeneken, pedig muszáj lesz. Ja és még főleg: most nincs rá pénzem! Mindegy. Mivel az óra elején eggyel több követő volt, párcserénél pont egyedül maradtam, így T. táncolt velem, és azt hiszem csalódást okoztam neki, mert irtózatosan görcsöltem. De így is jobban ment, mit Alival. (Aki meg kell hagyjam, nagyságrendekkel jobban érzi, mint én.) A következő párcserénél viszont az egyik srác, akit a korábbi csoportból ismertem (mert most már a haladókhoz járunk, bizony ám!), odaszaladt hozzám, pedig nem is én voltam mellette. Merthogy tök jó velem táncolni. Cuki volt! És nem is ment rosszul! (Annyira.)
Hazafelé örültem, hogy ügyesen még épp elslisszanok Putyin mögött, de nem, este negyed tizenegykor visszafordítottak a Kacsóh Pongrác felüljárónál a Herminán, azzal, hogy akár egy órát is várakoznom kellene. Baszki, 1 km-re lakom onnan, majdnem egyenesen kellett volna csak mennem! Úgyhogy szépen Körút – Margit-híd – Lajos utca – Árpád-híd – Hungária…

Másnap pedig elmerészkedtem a Bem_rakparti_milongára, pedig fáradt voltam és eléggé nyúzott, ráadásul a fejem is. Bekukkantok az ajtón, és kit látok? Alit látom E-vel, aki még Juditékhoz járt. Tulajdonképpen örültem, mert bemelegíthetek vele, és láthatják, hogy milyen, ha elegánsan, nem görcsölve mozgok. Mondom is Alinak, hogy nyugodtan kérjen fel másokat. De nem bírtam levakarni magamról, mindössze egyszer kért fel Sz., akivel a múltkori K&T órán párcserénél táncoltam, épp milongára, mert Ali azt nem táncolt. Én sem akartam, de mondta egy másik srác, hogy Sz nagyon jól vezeti a milongát, én meg mentem, végül is másfél éve BsAs-ben is bevállaltam. Jó is volt! Egész jól lekövettem néha!

Na tavaly óta még kevesebben látogatják ezt a helyet, és nem biztos, hogy sok tánc jutott volna, mert volt vagy 4 válogatós (ebből 3 béna kinézetű; dagadt  vagy ronda), bár lehet, így is jobban járok, mert idővel megint össze-vissza kidöntögetett a tengelyemből, és pluszként a holdjárójával jól a lábamra lépett, én meg pont harisnya nélkül, szandálban voltam. (Ez leggingssel viselve népszerű viselet a tangós nők között.) Szólni fogok, hogy nézze már meg: mindenki puha talpú cipőben táncol. Ja, és határozottan tudtára adom, hogy bőven elég egy óra vele, másokkal is akarok táncolni. Persze az elején bemelegítésnek perfekt 😛 Amúgy lebukott, mert E. előtt titkolta, hogy K-ékhoz együtt járunk. Dedó! És sunyi, nekem sem mondta, hogy szerdánként Andiékhoz jár. (Persze én sem szóltam a práctica partneremről.) Szerintem E. is leszarja, ha máshova is megy. Egyszóval puhatestű is.

 

 

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Séta ölelésben #62

Jaj, nem is tudom, írtam-e, hogy legutóbb potyára mentem órájára, mert megcserélték a kezdő órával, na és akkor úgy döntöttem, hogy inkább haza megyek, és nem is jövök vissza.

Kedden milonga óra volt. Ez egy gyors ritmusú, némileg “bumfordibb lépésekből álló séta, maga a zene afrikai eredetre vezethető vissza, nekem kicsit rángatós, és főleg: a mumusom, mert nem tudok. Buenos Airesben vezették ugyan, még követni is bírtam, Budapesten meg bénáztam, így inkább kihagytam. De hát milonga tanda minden milongán van. (Hoppá: magát a társas eseményt is, ahol az emberek összejönnek, és tangóznak, meg ezt a tangó formát – jóllehet, sokak szerint az őstangó maga, Ferenc pápa is szívesen táncolta – is milongának nevezik. Na persze béna voltam most is, azt kell mondjam, Ali uralta a helyzetet. Vol egy párcsere is, régi ismerősöm jutott a Tango y Alma milongáról, nála sem voltam jó. Kedvem a béka segge alatt volt, amire rátett egy lapáttal A., akit a a másik stúdióból ismerek, kis fiatalka, szívesen is táncolnak vele. (Hogy b@szódna meg.) Dumálgattunk, és amikor említettem, hogy másnap lehet, hogy megyek, azt mondta, hogy B. középhaladó órájára melegen ajánlott párral menni. Hát én meg Alival nem akarok, és a practica partneremmel sem. Én meg baszki most vettem bérletet! Na mindegy, jövő hétfőn elmegyek, ha gáz, buktam az árát, de jó lenne még egyet kibírni, és akkor pénzemnél leszek. G. kedves meg minden, de alig járnak az óráira. Aztán keresek más lehetőséget, de szerintem csak BsAs után.

Csütörtökön a másik partneremmel práctica, valahogy most nem volt jó vele, zavart, hogy az abrazója macskajancsi volt, csomószor egyszerűen kicsúsztam a karjaiból. Nem mer ölelni szerintem, de én meg nem tartom szerencsésnek figyelmeztetni, mert azt képzeli, el vagyok magamtól szállva. A héten ő sem lesz. mit mondjak, nem örülök, hogy utazás előtt kimaradnak órák. Remélem a holnapi Putyin látogatás miatt Ali nem marad távol. Írok is rá mindjárt egy üzenetet. És: szerdán magyek a farkaok közé: ismét Tango y Alma milongára. Igen, ahonnan majd egy éve úgy oldalogtam el…

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Tél vége

Már szerda van, úgyhogy elmondhatom nyugodtan, hogy a hetem kurva szarul alakult.
Pedig a szombatom egész pezsgő volt: elmentem piacra, kiporszívóztam, leporoltam, készítettem valami rózsakrém félét, amilyet a Bordóban ettem, megsütöttem valamelyik Country Livingből a diókenyér receptet, elmentem a Moszkvára lőni néhány fotót egy barcelonai Instagram követőm “rendelésére”, aztán elvillamosoztam a Vígszínházhoz, vettem jegyet a Mephisztóra, végül kedvenc VII. kerületemben kötöttem ki.

Benéztem a Szputnyikba, Látomásba, Printába, Bejuskába, majd visszamentem a Látomásba, és vettem egy fekete körszoknyát, ami kényelmes és hipszter lesz BsAs-ben caminar sin parar, bár nem tetszik az anyaga. A Szputnyikban otthagytam megint a drapp kesztyűt (milyen jól tettem; úgy tűnik, vége a télnek). Igazából táskát néztem, valami erős vásznat, lehetőleg oldaltáska fazont, de a hátizsákot sem zárom ki. Eléggé lepukkant a lazac-szín kutyás táskám, ridikült viszont nem akarok vinni (Ja, a múltkor az volt a kézipoggyászom, a bőröndbe került a kutyás – persze üresen.) Nem láttam igazán olyat, amire azt mondtam volna, hogy ez az! De a netet nézegetve 100 EUR körül vannak; hát bazzzz… Viszont a Printában nagyon megtetszett egy ruha, 18 rongy – végül is elmegy. (Csak nem most.) Hazafelé a Levendulában még engedélyeztem 2 szem bonbont magamnak.
Vasárnap a nagy hidegre tekintettel nem mentem el futni, jól esett ejtőzni az ágyban; kávézni, spanyolozni. Elvágtattam szemceruzáért az Arénába, de benéztem a Zarába, és egy tök jó, hurkolt anyagból készült csíkos nyári ruhát láttam, és persze ez is kell, lehet, hogy meg is fogom venni. (A fakeretes napszemüveg meg majd…) Otthon még elkezdtem szétbontani az általam varrt szoknyát, amit egy hatalmas, vagy 80-as méretű szoknyából kanyarintottam. Tiszta selyem anyag, és a tapolcai piacon halásztam 100 forintért a rongykupacból. Csináltattam egy topot is belőle. Hanem a szoknya persze nagy lett rám, mivel egy másik szoknya mérete alapján szabtam ki, de persze kifogytam minden ruhámból, hát így jártam. De most beveszek belőle, csak le kell fejtsem a gumipántról, hogy újra összehúzhassam.

Hétfőtől aztán minden szar. Munkahelyemen basztatnak, tangó órákat megcserélték, nem alszom, fáradt vagyok, és Dodó ma akkora paraszt volt megint. Amikor azt mondtam, hogy szerintem az európai kultúra alapját nem a kereszténység, hanem az antikvitás képezi, úgy nézett rám, mint egy fasz , tekintély elvű tanár Heinrich Manntól, és kérdezte, hogy ugye én sem gondolom a saját kijelentésem komolyan. De – mondom -, komolyan ezt gondolom. Nem fejtettem ki miért, de úgy gondolom, hogy vagyok annyira (átlagosan) művelt, hogy ezt ki merjek ilyesmit jelenteni, mint véleményt. Nem kell egyetérteni persze, de elvárom, hogy tiszteletben tartsák. Mit gondol, mit érzek, amikor így viselkednek velem, felnőtt emberrel? (A gyerekeim jelenlétében.) Elárulom; semmit. Fel sem tűnik neki. (Túlérzékeny vagyok.) Hogy mondhatom így el, mit gondolok a világról? (Mondjuk ember alig van, aki őszintén kíváncsi rá.) Egyébként ezért van az, hogy a jelenlétében nem tudok megnyílni, felszabadulni, önmagam lenni. Ha mások is jelen vannak (pl. anyukám, testvéreim, barátnő), önkéntelenül arra figyelek, ne mondjak olyat, amit ő ostobaságnak tart, vagy kijavítson (helyreigazítson – helyre!).

Tök rondának és öregnek érzem magam amúgy is, pedig a fodrásznál tetszett, ahogy a hajam száll  hajszárítótól, hozzá pedig ott volt a tükörben statikus ellenpontként a vörösre festett szám. 😛

Ja, pénteken lefoglaltam a lakást. Igen, a Chacabucco utcában, megint!

8 hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Séta ölelésben #61

Na hétfőn elmentem a szokásos helyemre, de nem B-ék órájára, mert a karácsony előtti elég rossz érzéssel hagytam ott őket: az volt az érzésem, hogy B. ki akar utálni. A hétfő most viszont G-é, aki folyton megkritizál, nekem azonban egy jó lelkű palinak tűnik. Mivel ezt a stúdiót partner nélkül is lehet látogatni, mindig követő többlet van. Ezen a napon viszont egy szem vezető volt valami öt nőre, ráadásul rajtam kívül mindenki kezdő volt, csak bepróbálkoztak a középhaladóval, hát G. kitalálta, hogy párban, egymás kézfogásán keresztül irányítsuk a másikat, illetve reagáljunk. Meglepő, de másfél órán át jól elszórakoztam ezzel, persze- lévén tapasztaltabb – főleg vezettem, de G-is vezetett engem. Jó volt, hogy a kezdők “csodálták”, milyen könnyedén és szépen lépek. 🙂
Nem lesz ez jó, ha hétfőnként alig járnak. Mindenesetre vettem egy új bérletet, aztán meglátjuk. Jó ez a hely, mert gyakran van párcsere, ami szerintem nagyon fontos; ha nekem lesz egyszer egy ilyen stúdióm, biztos, hogy folyamatosan alkalmazni fogom. Az minden esetre biztató volt, hogy G. úgy tűnt, örülne, ha járnék hozzá. Magánórát illetően továbbra is gondolkodom benne.
Kedden végre K&T haladó órája. Továbbra is a tengelyen kívüliség volt a téma, szép mozdulatokat tanultunk (csak miből érzem, amikor ezt akarják vezetni?), szerencsére a múltkori kihagyás miatt nem veszettünk semmit, és fel tudtam venni a fonalat. M
Azért K is és T is sokszor “közbe avatkozott” – főleg Ali töketlenkedése miatt, folyton odahívta őket. (T. nagyon segítőkész volt, és megdicsérte a ruhámat is – a chileit.)
Alival a f@szom kivan már: ismét sopánkodik, hogy nem fog ráérni: szerintem hétfőn A&L-hez akar járni, vagy korán a középhaladóra K-ékhoz. L-él is jók, de nekem K-ék annyira bejönnek, hogy nagy csapás lenne, ha nem mehetnék hozzájuk.
A szerdai práctica partnerem annyira fellelkesült, hogy valamelyik nap éjfél körül SMS-ezett, hogy gyakorolnék-e vele csütörtökönként is. Jó tudni, mert pl. jövő szerdán pont fodrászhoz megyek.
Ez a fiú mindössze fél éve tangózik, és máris folyamatosan, szép tartással, elegánsan mozog, határozottan vezet – kíváncsi vagyok, meddig lesz a partnerem, mert mégiscsak 10 évvel fiatalabb, és ez itt Budapest, nem Buenos Aires.

De most látom, hogy a múlt heti órákról sem írtam. Na szóval Ali nyomására megnéztük L&A óráit. L. a hazai tangó eső számú művelője, a legnagyobb név, nehéz természet, na de mégis; magyarországi tangó=L. (BsAs-i vezetőm mondta, hogy ő már évek óta nem beszél vele.) Nagyon kedvesek voltak – mondjuk nem emlékszem már, mi colt a téma, de valami ochoból vezetett (na jó, majd minden onnan vezetett) lépéssor, talán egy giro saccadákkal kombinálva. Mikor L odajött hozzánk, megdicsérte, hogy nagyon szép volt, csak sajna nem volt lendület, és amikor velem megpróbálta, akkor elbénáztam (konkrétan a lábára léptem :S), de aztán újra próbáltuk, és mondta Alinak, hogy ne hagyja, hogy én vezessem. Hát épp ez a baj: tényleg állandóan töketlenkedik, én meg tudom, mi a feladat, és csinálom. A koronát az egészre az tette fel, hogy valami holdjáró szerű cipőben táncol, és amikor a szandálom a lábfejéhez csúsztatva fordulnom kell, a magas gumiperem kiszakította a Calzedonia csipke zoknimat! (Nem véletlenül van vékony bőrtalpa a férfi tangócipőknek is!) Ne ekkor már képtelen voltam visszatartani a bosszúságom. (Szerencsére meg lehetett varrni.)
A szerdai parácticán is ingerült voltam picit, mert valami szaga volt a srácnak. És ezt nem bírom. Jól teszik a dél-amerikai férfiak, hogy kissé túllocsolják magukat after shave-vel. Inkább!
Subi-dubi: visszafogytam a versenysúlyomra!

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Maribor

Maribor meglepetés volt. Megvan benne minden, amit egy nagyváros nyújthat. Van tangó (persze pont azon a hétvégén nem volt), opera, dizájn üzletek, fine dining, csokizók, galériák, termelői piac, végül találtam egy helyet, ahol valami kis ültetvényről származó kávét is is kínáltak – csak sajnos addigra már ittam egy felejthetőt.
Tök rendesek az emberek, és szerintem az árak sincsenek úgy elszállva.
Mint írtam, első nap szakadt a hó, a Dráva parton járva alig láttam, olyan sűrűn esett. Megnéztem két múzeumot, bementem üzletekbe, ittam egy vacak kávét, és persze járkáltam. Utoljára egy kézműves csoki boltban vettem némi kalória adagot. Ja, mindezt egyedül, mert Mucus és Dodó síeltek, Csipike meg eleve el sem jött. Este aztán visszamentünk az óvárosba, , és az étterem, ahol vacsiztunk, totál meglepetés volt: igazi gourmet fogások és valami olyan iszonyatosan jó Pinot gris, hogy olyat még nem pipáltam!
Másnap sütött a nap, csináltam egy csomó Insta fotót, bekukkantottam üzletekbe, meg a központtól távolabb mászkáltam. Reméltem, hogy a Salonban jó kávét kapok (ez dizájn üzlet, kávézó és irodalmi szalon in one, a wifi kódjukban pedig a “Peron” név szerepel:), csak úgy sugározta az inspirációt a hely. (Szép szecessziós palota földszintjén van.) De jó is lehet ilyet vinni! Végül vettem egy blúzt egy dizájner csaj showroomjában, tök jót beszélgettünk, még le is fényképezett, mert nagyon tetszett a Mucustól kapott láncom a felpróbált blúzhoz. Aztán visszabuszoztam a sípálya alatti szállásunkhoz (Maribor külvárosa), de igen ám, nekem csak 50 eurósom volt, és a sofőr nem tudta felváltani. Már le akartam szállni, amikor intett, hogy üljek le. Nahát! Amikor visszaértem, még nem találtam a többieket, úgyhogy tanultam egy kis spanyolt, közben értem, hogy jól elfáradtam a mászkálásban.
A vacsorát a sípálya alatti, népszerű (csurig volt, láttuk, hogy többeket elküldenek) pizzériában ettük. Állati finom volt minden (na jó, a bor közepes), viszont olyan sok, hogy konkrétan rosszul voltam.
Másnap már fel méltóztattam menni a pályára, béreltünk nekem sílécet, a kölcsönzős volt az egyetlen morc szlovén.
A pálya rövid volt (mármint a kék, de minimálisra akartam csökkenteni a sérülés veszélyt), a felvonón majd megfagytam, mert folyton állt a gyerekesek miatt, ráadásul havazott megint, én meg a kocsiban hagytam a napszemüvegem, így aztán folyton szemebe ment a hó.

Visszafelé meg már Magyarszágon olyan sűrűn esett, hogy az M7-esen is megmaradt – tiszta para voltam, hogy na majd ott fogom összetörni magam, de Dodó meg kell hagyni, ügyesen vezetett.

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized