június 2014 hónap bejegyzései

Rövid értekezés az anyósok védelmében

Anyósokról tett közé írást egyik  kedvenc blogszerzőm (mondjuk kezd kiesni a pixisből, a bejegyzés amúgy is már-már súrolta a gyűlöletbeszéd határát, de ez nyilván az én érzékenységem, amúgy a poszt le is került az oldaláról), és persze bennem is felmerült néhány gondolat. Íme egy csokorra való.

Ami engem illet: jóllehet, panaszkodtam itt anyósomról, én őt mégis tisztelem, mi több, eléggé szeretem. Ugyanis a vele kapcsolatos anomáliák nem az ő személyéből (-től?) származnak. Az anyós-meny konfliktust ugyanis a férj okozza.

Na nem azzal, hogy ő anyuka kisfia, és nem akar felnőni, a mama pedig – aki mondjuk jó eséllyel megfosztotatott saját életétől, persze a családja érdekében (tehetett mást?) – foggal körömmel ragaszkodik hozzá. Ennél felnőtt, érett nők azért több intelligenciával rendelkeznek. A kutya szerintem ott van elásva, hogy a férfivá váló fiúk egyáltalán nincsenek arra kényszerítve, hogy leváljanak az anyjuktól. Érzelmileg sem, emiatt aztán jó szarul is érzik magukat, mert hát mégiscsak a felnőtté válás kritériuma volna ez.

Ez is a baj: sejtik, nem jó ez így, gondolják, majd partnerük elvégzi helyettük a piszkos munkát, így velük takarózva szurkálnak anyukán, aki állítólag képtelen volt elengedni. Kész a konfliktus.

Generációk – mindenhol a világon, de fél-kasztrendszerű hazánkban különösképp – gyanakodva méregetik egymást, és hát sajnos a reproduktív generáció az, amely tagjait a társadalom és a hatalom egyaránt kedvezményekben és megbecsülésben részesíti. (Mármint azt, aki jól viselkedik.) Aki ebből a körből kikerül – kiöregszik – az bizony hatalom-, és ne túlozzunk: kompetenciavesztést érez. Jól tudják ezt a helyükre nyomulók (vö. nyuggerezés), és nem is restek ezt hangoztatni.

Az anyós viccek, idős nőkkel szemben alkalmazott lekezelő retorika pedig az anyósok nő mivoltára mér halálos csapást. A meny el sem tudja képzelni, hogy az anyós nem sárkány, hogy vonzó, szeretni való, szexel a szeretőjével, esetleg karcsúbb, mint ő, és Victoria’s Secret helyett Chantelle fehérneműt hord. Rengeteg előítélet sújtja őket, és kicsit olyanok, mint amikor azt állítjuk, hogy minden cigány lop, stb. Érthető ugye? Nekem hallatlanul gyanús, hogy inkább a másik fél hozzáállása robbantja ki a harcokat. Ha nem figyelmeztetnének minden sarkon, hogy add át a helyed, ha már…

Persze ki tudja. Ezek szigorúan az én gondolataim, saját észleléseken alapulnak. Most arra nem térek ki, hogy a férjek miért nem állnak ki soha a feleségük igaza mellett, mert ez még tovább árnyalná a képet. Miként az s, milyen lehet egy leszállóágban lévő nőnek elnéznie maga mellett egy sugárzó, fiatal másikat. (Bár ez fakad a fentebb már leírtakból, és nem is feltétlenül igaz.) Ez csak egyfajta védőbeszéd akar lenni. Nem jelenti, hogy anyósom miatt soha nem fogok itt keseregni.

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

#36 séta ölelésben

A héten csak Judittal voltak órák. Kedden nem jutott pár, de cseppet sem izgattam magam emiatt, és úgy is alakult, hogy a párcserék által szinte mindig volt kivel táncoljak. Most egy olyan ochoból vezetett lépést tanultunk, ahol egy láthatatlan testsúlyáthelyezéssel fordultunk meg,  de ekkor még nem ment – bosszankodtam is, hogy a rosseb egye meg. Közben meg annyira ömlött belőlem a vér, hogy amikor pár nélkül maradtam, betétet kellett cseréljek, pedig közvetlenül óra előtt raktam be újat. Mindazonáltal nagyon élveztem a táncot, még I-vel is – aki ukrán – voltak nagyon jó pillanatok, pedig ő elég erőszakosan szokott vezetni. Jó ez a tánc nagyon!

A csütörtöki órán alig voltunk, 3 lány, két fiú, így aztán volt némi női technika is. Persze az arányokból következően voltak üres járatok, de így gyakoroltam a keddi mumus testsúly áthelyezéses lépést, illetve egy újabbat, amit az ocho cortadonál lehet használni: a nem-súlyláb combunk behúzásakor kissé befelé hajlítjuk a térdeket, visszalépésnél meg éppen kifordítjuk a lábfejünknél. Elegáns megoldás!

(Miért lett ez vastagított? Valamit megnyomhattam véletlenül….)

Tánc közben igyekeztem használni ezeket, Judit megdicsérte a díszítéseim, azt mondta, higgyem el, hogy tudom. A szokásos hibámra is felhívta a figyelmem: a mellkas párhuzamosan tartására. A “nyisd szélesebbre a lábad terpeszben kissé kínos volt: attól féltem, hogy kiesik a betétem! :O

A hétvégén kicsit gyakoroltam, megvan mind, csak a súlyáthelyezésesnél nem csinálom gördülékenyen, valahogy megszakad, a tengelyem sem tudom stabilan tartani.

Ezúttal jöjjön egy számomra nagyon emlékezetes zene: életem első tangóleckéjén ez szólt, amikor beléptem. Rögtön megjegyeztem magamban: tisztára Buenos Aires hangulat van! És amikor hallottam a Buenos Ayres Clubban, hát sajgott a szívem a gyönyörűségtől.

 

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Teljesen szét vagyok esve, valahogy csak úgy sodródom. Biztos pontot mindössze a tangó és a spanyol órák adnak. Őszinte legyek? Azt se tudom, mi van a gyerekeimmel, ott vannak az orrom előtt, és olyan közönyt érzek irántuk, hogy megijedek! Közben dühös vagyok és irigykedek, mert valakiről megtudtam, hogy Buenos Airesben van – hülye vagyok tisztára, már miért ne lehetne???? (Tangós elvégre.)

Minap – épp nyugi a munkahelyemen, és egyébként is leszarom, hogy esetleg látják, merre járok a világhálón – majdnem teljesen végigolvastam a régi blogomat. Hálát adok az istennek, hogy naplóztam a sirámaimat, amelyek innen nézve érthetetlenek, de azért nagyon is emlékszem arra a sok fájdalomra és méltánytalanságra, reménykedésre, szorongásra, amit akkor átéltem. Tanulságos volt. Akkor is tudtam,az segített túlélni, hogy Buenos Airesbe készülök, de most már hálás vagyok H-nak, amiért “belekergetett” (persze önkéntelenül) ebbe a kalandba. Le kellett zárnom – vagy legalábbis tudomásul venni, hogy vége – egyes dolgokat.

Írtam már, hogy identitás képző tényező az életemben minden utazás, pláne ez. Most siránkozom, hogy sodródom, de mégis minden sodródás viszi valamerre az embert. Cél? Igen, azt hiszem, az is cél, hogy jól akarom érezni magam a bőrömben, mert sajnos ez sem természetes, főleg egy nőnek, ezért is meg kell dolgozni. Nem egyszerű kitépni magunkat egy olyan helyzetből, amelybe beleragadtunk.

Amit ezzel a kálváriával nyertem: mindenekelőtt, eljutottam Dél-Amerikába. Lefogytam. Észrevettem, hogy jó nő vagyok. Elkezdtem tangózni, lett egy kapaszkodóm, hobbim, amivel talán még kezdenék is valamit. Új stílusom lett. Kirúgtak, ezzel távoztam egy méltatlan helyzetből. Elkezdtem spanyolul tanulni. Már nem félek minden minden elvárásnak NEM megfelelni. Kávé ínyenc lettem. Újrakezdtem egy régi, leépített barátságot.

Valakivel beszélgettem ma reggel, dolgok bevonzásáról. Mondtam, hogy nem hiszek benne, sose sikerült. Szerinte csak hagyjam magam. Erre én: ez nem elhatározás kérése. Viszont eszembe jutott, Argentínában hagytam, hogy vezessenek, húzzanak-vonjanak. Nem érdekelt, milyennek látnak, és működött.

Azt hiszem, a jövőben sűrűbben naplózom, mi történt velem.

Voy Buenos Aires, muy pronto!

 

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Összeszedem magam kicsit

Na sikerült péntek estére összeszednem magam. A hollandok jól megverték a spanyolokat (mely meccset végül is a Vagonban néztük, előtte kicsit kerülgetett az agyfasz, mert nem tudtam, merre tekereg a lányom), Chile is biztosan nyert. Szombaton Dodó ugyan nem ment a Balatonra, de megmondtam, egyedül akarok lenni, csak édességet vagyok hajlandó készíteni, és kávézni óhajtok. Lett is volna egy minőségi délutánom, de nem lett, mer’ egyrészt még fáradt voltam mindig, és ettől a hajam is ócska volt, viszont elégedettem szemléltem a tényleg lapos hasam. A sort, ami rajtam volt, igen csak feszült még 2008-ban, amikor Krakkóban megvásároltam, de most bőven kényelmes! (Az akkor 12 éves kisfiam türelmetlenkedett: beszabadultam egy helyi tervező csupa len üzletébe, épp soldes volt: “Anya vegyél már magadnak valamit aztán menjünk!” Megvettem, remélve, hogy belefogyok.) Íme az összeállítás, mondjuk ez egy tavalyi kép, de csontra egyezik: a top (ez is de feszült régebben, amúgy 2007-es, pénz nélküli időkből) és a kiegészítők is. Azaz a napszemüveg nem, de a mostani csaknem ugyanígy néz ki. AdeleinFama Szóval miután a kislányom átvittem Újpestre, ahol fellépett, bementem a Király utcába, hogy a Goa Kávézóban megigyak egy café con lechét, és ezúttal – szombat lévén – betoljak egy szeletet a finom házisütik közül. (Csokisat.) A kávé ugyanolyan isteni volt, mint télen, a hely maga pedig nem is vidéki Anglia, hanem inkább Buenos Aires jellegű. Me encanta este lugar! Utána az Új-Gödörben vettem egy amolyan vidéki Dél-Amerika jellegű felsőt valami turkálós piacon. Benéztem még a Retrockba – sajnos igencsak megcsappant a de luxe részleg, ami konkrétan egy standardból állt. Viszont vettem egy fekete topot tangózni az Alapdarabban. A Dob utcán mentem vissza a kocsihoz – rengeteg helyen kell kávét teszteljek! Ilyen ígéretes helyeket láttam, mint pl. a Cirkusz. Kis nosztalgia: Klauzál tér – erre jártam tavaly nyáron (buenos airesi repjeggyel a zsebemben) tangó leckéket venni, sokat könnyített a szívfájdalmamon. A Vespa, ahol egy görbe délelőttöt töltöttem, itt írtam róla, hagytam, hogy legyen, aminek lennie kell, de nem lett.

Sajnos most sem volt sok időm, de egészen embernek éreztem magam: éltem! Csak ne lett volna megint valami, valahol megint időre ott kellett legyek – a francba! Este fél óránként avokádó-kókusz fagyit kevergettem – naná, a dél-amerikai feeling miatt. Iszonyat tömény, vigyázni kell vele, de nagyon jól sikerült! Uruguay kikapott. Vasárnap szahar – Dodó szerintem eltörte a bordáját, persze nem akarja, hogy orvoshoz vigyem. (Érdemes lenne posztolni a betegségbe menekülő férfiről is.) Éjjel: Vamos Argentina! (Bosznia ellen, ahol az egyik kezdő játékos a Fradiban játszik. Bemutatáskor fogadok, meg fogja említeni az argentin kommentátor, és S-nak, aki persze foci drukker, talán eszébe jutok. Ami jó lenne; csak úgy, és kész!

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Esta semana

– valami rettenet volt. Már eleve a pünkösd sem sikerült, nem voltam képes önmagamat hozni anyóséknál; azt hittem, Buenos Aires után már nem lehet velem a szokásos játszmákat megcsinálni. Hát meglehetett bazmeg! Kedden még voltam tangón, zeneiségre mentünk rá, először külön a fiúk, utána a lányok (aztán persze mindkettő) feladata volt a zene által kiváltott érzelmek közvetítése. A csütörtöki óra elmaradt, de nem tudtam pihenni, sőt tornázni, nyújtani és technikázni is alig bírtam. Ma pedig – noha nyáron valószínű, ez lett volna az utolsó technika órám, illetve práctica, annyira leszívott a munkahelyi robot, hogy inkább nem mentem el. Szerintem jól tettem, elég valószínű, hogy rossz szájízzel távoztam volna, hogy aztán még szarabb kedvem legyen. Dühös vagyok a szar munkahelyemre, faszomnak pénteken kellett mindent befejezni! Annyira le vagyok amortizálódva, hogy még arra sincs erőm, hogy az önéletrajzom legalább hevenyészetten frissítsem. (Sok információt úgysem tudnék adni. “Naphosszat kalkulálok.” Na kösz, ez max valami hasonló szar munkánál volna előny.) Komolyan, csak megcsúnyulok itt. Egyáltalán nem érzem mujeresnek magam! Ráadásul 2 vékony szelet kenyér helyett hármat ettem tegnap is, meg ma is. (Toast.) Majd elfelejtettem, kedvenc blogom szerzője letiltott szerintem, épp ettől sem vagyok feldobva, és fogalmam sincs miért. Igaz, a blog már régóta csak önmaga körül forog, de néha szívesen hozzászóltam volna a kommentekhez. Annak is mi baja volt velem? Igaz, lehet, hogy nem ütöm meg a “törzskommentelők” intellektusának szintjét. Persze lehet, hogy más okból pattanok vissza, amikor el akarom küldeni a hozzászólásom. Na most összeszedem magam, Dodóval megyünk a Kertembe meccset nézni. Kicsit mujer leszek. Kár, hogy Chile éjjel játszik!

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Séta ölelésben #35

A hét tangó szempontból nem volt éppen rossz. Kedden ugyan hullafáradtan érkeztem, hogy az egyik vezetőmnek, amikor leállt, hogy időt adjon a díszítésekre, ezt mondtam, hogy ha leáll, én elalszom. Kiindultunk egy gancho-barrida kombinációból, amihez mindig hozzátettünk egy picit, így egy egész hosszú lépéssort kaptunk. Na most a tangó ugye improvizatív tánc, tehát a koreográfia csak arra volt jó, hogy megérezzük. (A mit is…?)
Viszont nehezen találtam a súlylábam – vagyis nem értettem (nem volt magától értetődő), hogy miért azon legyen a súly, amelyikre Judit mondta. A súlylábam egyébként is probléma. Viszont az egyik díszítésem megdicsérte, és hozzátette, hogy szép lassan csináltam. Én észre sem vettem, nem éreztem semmit. Javasolta a csoportnak, hogy menjünk át – ha úgy érezzük – a haladók közé.
Vettem kéz alól egy nyári tangó cipőt, J. aranyos volt, mert felajánlotta, hogy táncol velem, hogy lássam, jó lesz-e.
Csütörtökön a közeltartást gyakoroltuk, és többekkel egész jól – mondhatni felszabadultan – ment. Na most csütörtök: munkahelyemen azt hittem, felállok, és otthagyok a faszba mindent, mert unom, nincs sikerélményem, előrelépni sem igen lehet, elegem van a főnök fiúból, aki lekezelően kommunikál velem, miközben nem mer (?) a szemembe nézni. Szóval bőgtem egy sort, de főni sarj mégis csak segített, és normális volt, a főnökasszony pedig meg is simogatta a vállam, hogy nyugodjak meg. Rendesek velem nagyon, azt meg kell hagyni! Meg is nyugodtam, és megállapítottam, hogy nem tett az arcomban nagy kárt, Make up nem volt rajtam, így csak a szemem festettem újra. És az a szerelés volt rajtam, amiben BA-be utaztam – csak a cipőt kellett újra cserélni, mert a régi tönkrement. Innen ment minden. Spanyolon is jó voltam, és a tánc is ment. Ki is hívott Judit, hogy velem mutassa be a feladatot.
Egyébként arra próbáltunk koncentrálni, hogy érezzük a másikat. (Én S-re gondoltam.) Persze a követők különösképpen, de remélem, a vezetők is megjegyezték, hogy nekik nagyon figyelni kell.
Az új cipők nagyon jól állnak! Komolyan, mintha szebben táncolnék benne!

Hozzászólás

Kategória: Uncategorized

Derék férfi

Derék férfi egy karnyújtásnyira dolgozik tőlem, így mondhatni testközelből van módom megfigyelni hétköznapi megnyilvánulásait.
Derék férfi alsó vezetői szinten dolgozik, és teljes tudatában van plusz készségeinek, amelyek 3 beosztottja felé helyezik őt a rangsorban.
Derék férfi egykor szebb reményekkel indult, de már a kezdeteknél – miként később sem – volt képes átlépni saját árnyékát. Állítólag felvették az egyetemre, de úgy döntött, nem akar tanár lenni, és inkább nem veszi el a helyet az elől, aki meg igen. Azért az idők során ez a fajta nagylelkűség olybá tűnik, kikopott belőle.
Derék férfi magabiztosan tudálékos a beosztottjaival, meg akikről úgy gondolja, hogy megengedheti magának, ellenben alázatos feletteseivel.
Derék férfi nem szereti a nőket, s habár identitása úgy határozható meg: családapa, feleségét “Asszony“, gyerekeit meg “A gyerek” említi. Persze lehetséges, hogy így nevezik őket. Lubickol a kenyérkereső családfő szerepében – az ő háza az ő vára. Neki bableves és palacsinta nem ebéd, de hiába, van tekintélye; asszony fél szavakból is érti, hogy akkor elő kell vennie az oldalast a hűtőből. Szerencsére mindig van otthon valami rendes étel!

Egyébként már számolja, milyen jól járna egy harmadik gyerekkel. Mert az adójóváírást és családi pótlékot természetesen ő veszi igénybe. Derék férfi felesége elszürkült harminc valahány évesen.

Ha mutatós, ne adj isten karakán nő van a közelében, rosszul érzi magát, ezért nem szereti őket. Általában a nőket sem szereti. Nála a nők vagy csúnyák, vagy szépek és buták, okosak és szépek pedig nincsenek.
Ő a külvárosban/agglomerációban lakik. Van medencéje és házimozija. Amikor a Balatonnál nyaral sajnálja a pénzt a túlárazott sült hekkre, ezért asszony ott is főz rájuk.
Derék férfi megnyilvánulásaiban gyakran előfordulnak ezek a szavak: érted! hallod! az izé: … Beosztottjai hibáját hangosan teszi szóvá, had hallja mindenki. Egyébként is hangos, retorikája kinyilatkoztatás szerű.

Derék férfi átlagtermetű, hamar kopaszodik és pocakja van.

Teljes tudatában van annak, hogy ő normális, nem olyan, mint azok, akik cigányok, zsidók, liberálisok, buzik, nők, hajléktalanok.

Jelenlegi társadalmunk gerincét ez a félművelt típus alkotja, és neki ennél több nem is kell. Kicsi hatalom, kicsi privát szemétdomb, kicsi élet. Különben is csinált már karriert.

Ő becsületes, dolgos ember. Jó fej. Mocsár szagot érezni, ahol megjelenik.

2 hozzászólás

Kategória: Uncategorized